Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

A múzeumban autográf vázlat nem, csak egyetlen oldal található hozzá E. 91.47.1. számon, Erkel Sándor írásában. (14. fotó) Ez a II. felvonás fináléja elejéhez készített, a végleges megfogalmazást közvetlenül megelőző partitúrarészlet. Úgy látszik, hogy a Brankovics-hoz készült vázlatokat Erkel vagy fiai következetesen megsemmisítették. Ez az oldal is csak azért maradt fenn, mert a hátoldalán Erkel Gyula egyik saját, egyelőre ismeretlen művét vázolta fel. Keleties jellege miatt lehet, hogy az is a Brankovics-hoz készült. A végleges partitúrában ezek az ütemek Erkel Gyula kézírásában kaptak helyet. Erkel Sándor tisztázatát, talán utólagos változtatások miatt, Erkel Gyula újból lemásolta. A II. felvonás nagy részét egyébiránt Erkel Sándor tisztázta le. Valószínű, hogy Erkel Gyula szigetszerűen feltalálható írásai a Sándor tisztázatát követő utólagos módosításoknak tekinthetők.

297 14. Brankovics György partitúra részlet Névtelen hősök Erkel Ferenc utoljára 1880. november 30-án, ezzel a darabbal tért vissza a Nemzeti Színház színpadára.

298 A

II. felvonásban Ilonka áriájához és románcához tartalmaz másolatokat a múzeum gyűjteménye. Két különböző, ismeretlen másoló által írt könnyű zongorakísérettel ellátott énekszólam található meg az E. 75.72.1. számon (15. fotó), valamint egy további, kíséret nélküli énekszólam az E. 91.48.1. jelzeten Erkel Gyula lejegyzésében. Az első 6 oldalon a kétrészes románc, majd a következő 7 kottás oldalon a közvetlenül azt követő, ugyancsak kétrészes ária 77