Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

légy szomorú" emelkedett hangvételű kórusszakasz. Ennek egy, a véglegest megelőző s részben autográf, részben Erkel Gyula írásában fennmaradt partitúra-fogalmazványa az E. 91.44.2. [k.] számú vázlat.

271 Az E. 91.44.1. [d.] számon nyolc dupla lap és egy egyoldalnyi partitúravázlat és tisztázat-jellegű fogalmazvány található az I. felvonás fináléjához. Az utolsó oldal alján helyet kapott Erkel hálaadó megjegyzése, ami arról tanúskodik, hogy az egyszer már lezárt finálét utólag mégis revideálta a szerző. (9. fotó)A végleges partitúrabeli megfogalmazásnál egy utólagos bővülés figyelhető meg. Részben megváltozott a hangnem is, amely eredetileg Asz-dúr'!F-dúr volt s a végleges megfogalmazásnál F-dúr lett. Részint az énekszólamok szövege is eltér a végleges formában. A vokális szólamok mellett helyenként az instrumentálisak is Erkel Ferenctől valók, de őket Erkel Gyula tette teljessé, majd Anonym-1 a ráömlött tintafolt miatt néhány szakasznál további tisztázatot készített. (10. fotó) A végleges partitúra keletkezéstörténetét illetően tehát összesen 4 (!) időbeli réteg különíthető el a fennmaradt partitúrafogalmazványok alapján. Mindazonáltal valamennyi újabb partitúra-alak kezdetben jelentékeny, később apróbb változtatásokat hordozott magában a megelőző verzióhoz képest. Valószínű, hogy a Bánk bán igen összetett munkafolyamatának is különlegesen bonyolult esetét képviseli ez a most vizsgált néhány oldalnyi partitúraszakasz. Az újabb és újabb fogalmazványok készítésekor Erkel Ferenc másolói természetű szerepköre egyre csökkent, míg Anonym 1 feladata csupán a másolásra-tisztázásra korlátozódott. Az ismertetett dokumentumok fényében a felvonás lezárását tehát egészében Erkel Ferenc önálló munkájának mondhatjuk.

272 9. Hálaadás az I. felvonás befejezésekor 70