Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

: Bátori Mária Nem tudjuk Erkel saját ötlete volt-e Dugonics András 1795-ös drámája (mely német művet öltöztetett magyar ruhába) nyomán dalművet írni, vagy Egressyé, de 1840 derekán elkészült. Dugonits öt felvonásos szomorújátékát Egressy Béni dolgozta át két felvonásos operává. 1840. augusztus 8-án mutatta be a színház, melynek címlapja először ekkor viselte a Magyar Nemzeti Színház feliratot.

232 Az E. 91.14.1. jelzetű kéziraton egy kétrészes ária 2. fuvolaszólama maradt ránk. Összevetve az első (g-moll) formarész matériáját a Bátori Mária II. felvonásbeli Mária-ária 2. fuvolaszólamával, láthatóvá válik azonosságuk. Ám eltéréseik mértéke is jelentékeny. Az ária nyomtatásban közreadott verziója pl. 10 ütemmel bővebb: ennek Moderato szakasza 58, míg a partitúrabelié 68 taktus. A partitúra áriája teljességgel eltér a múzeumi kézirat második, (gyorsabb tempójú) szakaszától. A Bátori Mána-partitúra közreadásának bevezető tanulmányában Dolinszky Miklós említést tesz egy 1852-es keletkezésű, elveszett zenéjűnek tekinthető betétáriáról, melyet Erkel a Pesten vendégszereplő Luise Liebhardt számára írt. A kortárs beszámolók egyikében Magyar dal-пак nevezték az új áriát (s ennek a leírásnak, stílusa miatt, megfelel az idézett kézirat Allegro non troppo szakasza). Dolinszky elképzelhetőnek tartja az elveszett zenéjű 1852-es ária azonosságát azzal a Bátori Mária-részlettel, melyet Carina Anna énekelt Bécsben, 1864. február 28-án, majd 1864. december 23-án „nagyáriát" adott elő Pesten, s 1865. március 26-án ismét. Ezt a hipotézist látszik megerősíteni az a „Carina" felirat, mely a kézirat kezdő oldalának jobb felső sarkában olvasható. Papírfajtája miatt a kézirat keletkezése is leginkább az 1860-as évtizedre tehető, ám további bizonyítékok híján mindez nem több lehetőségnél.

233 Hunyadi László Erkel már 1840 végén hozzákezdett a komponálásához. 1844. január 27-én mutatta be a Nemzeti Színház, de a partitúra sokat változott, több résszel bővült a bemutató után.

234 Az új források nyomán az ősbemutatót követően komponált részekkel kapcsolatos ismereteink bővültek. A

III. felvonásban szereplő, 1847-ből származó Mária-cabaletta egy másolati példánya E. 91.50.1. szám alatt található. A „Himnusz-kópista" megjelöléssel 60