Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

megtalálta Erkel Ferenc: Buzgó kebellel című, négy férfihangra szerzett kottája kéziratát.

10 A művet az egyházközség először a Nemzeti Múzeum Könyvtára zenei osztályának ajánlotta fel megvételre. Isoz Kálmán azonban pénzhiány miatt elutasította az ajánlatot. Ezután úgy döntött báró Apor Vilmos plébános, hogy a kottát a helybeli múzeumnak ajándékozza. 1955-ben került a képzőművészeti gyűjteményünkbe egy, Erkelnek a Stróbl Alajos által 1883-ban, az Operaház díszítése céljából alkotott mellszobráról készített másolat.

11 Az Erkel-gyűjtemény tudatos kiépítéséről ez előtt nem beszélhettünk. Az első komoly lépést ebben az ügyben 1958. március 28-án Lükő Gábor tette meg. Azt kérte a minisztériumtól, hogy az Erkelhez kötődő gyűjtemény kiszélesítése érdekében utaljanak át neki 20.000 forintot. Kérését azzal indokolta, hogy az Erkel Ferenc nevét viselő múzeumnak alig van három darab Erkelhez köthető tárgya, pedig a látogatók, és a helyi tanács is egyre sürgeti a gyűjtemény ilyen irányú kibővítését. Megemlítette, hogy a beszerzendő tárgyak között van pl. Brassai Sámuel zongorája. Azt is hiányolta, hogy még festmény sincs Erkelről, pedig most meg tudná venni a Koszta Rozália által készített képet, amelyet 2.000 forintra értékelt a Képzőművészeti Alap. Kérelmére április 10-én azt válaszolta Dobrovits Aladár osztályvezető, hogy az Erkel-emlékanyag vásárlására kért hitelfedezetet nem tudják biztosítani. A tárgyak megszerzését mégis fontosnak tartották, s felkérték, hogy vegye őket nyilvántartásba és ha szükségesnek látja, védesse le őket. A Kosztaféle Erkel-portré megvásárlására viszont engedélyt kapott. Némi félreértés ekörül is adódott, mert május 16-án azt jelentette, hogy a portrét megvette Hajdik Antaltól. Természetesén ez is a képzőművészeti gyűjteményt gyarapította.

12 A következő tárgyak beszerzése már az 1960-ra tervezett Erkel Emlékházbeli kiállítás megszervezéséhez kapcsolódott. 1959. augusztus 26-án Farsang György szobrászművész jelentkezett Dankó Imre igazgatónál azzal, hogy 1954-ben készített egy 13 cm átmérőjű Erkel-plakettet. Ha ezen 1960-ra javítaná az évszámot, akkor árusítani is lehetne azt az ünnepségen. Dankó szeptember 21-én nyugtázta a gipszből készült plakett megérkezését. Árajánlatot kért, hogy mennyibe kerülne 1000 db legyártása terrakotta formában. November 5-én arról volt kénytelen tájékoztatni a művészt, hogy a sorozatgyártásra nincs pénz. A plakett ennek ellenére Gyulán maradt.

13 12