Németh Csaba: A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Erkel-gyűjteménye (Gyulai katalógusok 12. Gyula, 2007)

hagyja. A temetésekor, 1907. március 17-én megjelent Békés című hetilap e hír mellett azt is közölte, hogy Dobay Lajosnak, a lap kiadójának könyvkereskedői kirakatában közszemlére is teszik ezt a becses ereklyét. Ennek ellenére az említett koszorú tulajdonjoga a legutóbbi évekig vita tárgyát képezte. Ugyanis, mint ahogy arról az idézett lap tudósítója is beszámolt, a koszorút nem a múzeumban, hanem a nagyobb biztonság kedvéért az akkor felépült gimnázium olvasótermében szándékozták kiállítani. Valóban a gimnáziumba került, de nem kiállítási célra. Úgy látszik, hogy jobbnak tartották betenni az igazgatói szoba Wertheim-szekrényébe. Legalábbis ezt közölte a Gyulai Római Katholikus Gimnázium 1907—08. évi értesítője. Az évek során feledésbe ment, hogy hogyan és miért is került a gimnáziumba. Ezért terjedhetett el az a tévhit, hogy azt Erkel Rezső nem a múzeumra, hanem a gimnáziumra hagyta, így annak a tulajdonát képezi. Ez alapján jogosnak tűnt, hogy az 1990-es években újjászerveződő római katolikus gimnázium magának követelheti az ereklyét. Tinger János tanár úr vállalta fel, hogy kideríti az igazságot. Az ő kutatásai eredményének köszönhetjük, hogy ma már tisztán látunk ebben a kérdésben.

4 Az említett bizonytalanságnak köszönhetően múzeumunk kiemelten kezelt, emblematikus tárgyát csak 2000-ben leltározhattuk be.

5 A hagyományt követve, ezt a nemesfém tartalmú tárgyat is helytörténeti gyűjteményünk darabjai között vettük nyilvántartásba. A koszorú a világháborúk alatt mesébe illő történetek részese volt. A város román megszállása idején, 1919/20 fordulóján a múzeum tárgyait Nagyszebenbe akarták elszállítani. Ezt csak hosszas utánjárással sikerült megakadályozni. Az aranykoszorú itthon tartása érdekében külön kérvényt kellett benyújtani. A város 1944 őszi kiürítésekor a becses ereklye, aligha tudatosan, egy ócska cipődobozban kapott helyet. A múzeum értékesebbnek tartott tárgyaival együtt a városháza alagsorában álló páncélszekrénybe szánták. Nem tudni, hogy véletlenül felejtették-e a szekrény tetején, vagy az azt feltörő orosz katonák végeztek felületes munkát, s eltekintettek a rossz cipős doboz tartalmának megtekintésétől. Tény, hogy a front elvonulása után a város vezetői a széfet feltörve, s kiürítve találták. Legnagyobb meglepetésükre viszont a szekrény tetején ott maradt érintetlenül az aranykoszorú, az említett dobozban.

6 Azóta jobban vigyáztak rá s a Nemzeti Bank helyi fiókjának a széfjében helyezték el. Ezen az a Népművelési Minisztériumi rendelet sem változtatott, 10