Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Feld István. Gótikus és reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról

főként a családi kincsek és oklevelek biztos őrzőhelyeként, s szükség esetén végső menedékként szolgált. A jelenleg is folyó ásatások során előkerült töredékek egy kisebb része - bár itt már fekete mázzal és bizonyára egyszerűbb kályhaszemekkel egybeépítve - a tőketerebesi első csoporthoz áll közel, de különösen sok darab pontos párhuzamait a második csoportban találjuk meg, vegyes- vagy zöldmázas kivitelben. Míg ez utóbbi csempecsoportot a tőketerebesi vár leleteinek feldolgozója már az 1510es évekre helyezi, a füzéri vár kutatója úgy véli, hogy ezek még 1502 előtt kellett, hogy készüljenek. Mindkét várból ismerünk ugyanis az utóbbi csoporttal egyező anyagú és hasonló technikával készített csempéket - vagy azok töredékeit - is, melyeken szárnyas angyal tartja Kassa városa az utóbbi időpontig használt címerét. Kérdéses azonban, hogy a kályhákon alkalmazott heraldikus díszektől elvárható-e egy, a címerváltozásokhoz való naprakész alkalmazkodás. Ma még ugyanis egyáltalában nem bizonyított, hogy akár egy uralkodó címerének kályhacsempéken való használata teljesen kizárható lenne annak halála után. Ezen Kassa-címeres kályhacsempék töredékei - néhány további, általában hasonló anyagú, figurális és heraldikus darabbal együtt azonban még a kisvárdai várból is ismertek, s emellett a Szapolyaiak, majd a Homonnai Drugethek által uralt zempléni Barkó várában ugyancsak találtak egy hasonló ábrázolású - bár kissé ugyan eltérő anyagú - egész csempét. Mivel az utóbbi helyről, sőt magából Kassa városából is ismertek még a tőketerebesi és a füzéri leletekkel egyező anyagú csempék, ma leginkább az valószínűsíthető, hogy e fontos felsőmagyarországi szabad királyi városban kell keresnünk ezen széles körben elterjedt fazekastermékek - de legalábbis azok második csoportja, Északkelet-Magyarország legkorábbi reneszánsz kályhacsempéi - mestereit. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy az ismert darabok számos eleme szoros kapcsolatokra utal az 1500 körül működött budai, illetve besztercebányai műhelyekkel is. Technikai ismérvek alapján ugyancsak kassai mesterekhez kell kötnünk azt a másik - az utóbb tárgyalttal így talán egykorú - kályhacsempe-csoportot is, melynek eddig ismert darabjai szintén a füzéri várból, valamint a Perényi 37 3. kép. Vegyesmázas kályhacsempe Alamizsnás Szent János ábrázolásával, Tőketerebes- Vár XVI. század eleje (CHOVANEC s. a.)