Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Sabján Tibor: Bögrés szemeskályhák az Alföldön

Papp László is hasonlóan képzelte a kérdést, abból indult ki, hogy a kályhás házak a XVI. század második harmadában már általános használatban voltak, ezért az elterjedésük a középkor utolsó századában is történhetett. Tulajdonképpen ez az 1930-as években kialakult álláspont vált elfogadottá a régészeti és néprajzi kutatásban is, ettől jelentősebben eltérő keltezést két kutató alakított ki. Pálóczi Horváth András rétegtani megfigyelései alapján a szentkirályi füsttelenített kályhás házak megjelenési idejét a XV század első felére, esetleg már a XIV-XV század fordulójára tette. Ezen belül a bögrés kályhák elterjedését a XV század közepe tájára keltezte. A kályhák jóval újabb elterjedését vetette fel Tamási Judit az ozorai anyag vizsgálata alapján. A tizenöt éves háború előtti török hódítások és a keskenyedő fenekű bögrés szemek elterjedési területe közötti összefüggések alapján feltételezi, hogy ez a formájú bögre a török példák nyomán alakult ki, ezért ez a típus a XVI. század előtt nem jelenhetett meg. Ugyanakkor a tányérka alakú szemek - melyeket szintén a török hódítással lehet összekapcsolni - rétegtani elemzéséből azt a következtetést vonja le, hogy egyik példányuk legkorábban a hódoltság elején kerülhetett egy gödörbe. Tehát a kályha pusztulását a törökök első betöréseihez lehet kötni, nem pedig magyarországi megtelepedésükhöz. Még szembeötlőbb a kérdés tarthatatlansága, ha az építkezés felől nézzük azt. Eszerint nem csak a keskenyedő fenekű bögrét kellett a törököknek elterjeszteni a XVI. század alföldi parasztházaiban, hanem a kívül futos cserépkályhát is és a vele elválaszthatatlanul összekapcsolódó füstmentes szobájú és kiugratott kemencés konyhájú lakóházat is. Úgy gondoljuk, hogy az első török betörésekkor már mind a 6. kép. Az etei kályha elvi rekonstrukciója (CSALOGOVITS 1937. 327. nyomán) 70