Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Sabján Tibor: Bögrés szemeskályhák az Alföldön

Szerinte a hagyma alakú szemek szájukkal befelé néztek a kályha belseje felé, helyük valahol a kályha tetején lehetett, Jól fejti meg a bögréknek és a háromszögletű oromcsempéknek a rendeltetését is, azonban a tányérka alakú szemekkel kapcsolatban melléfog, ezeket az utólagosan vágott tisztítónyílások elzáróinak gondolja. Megfigyelései szerint egy „jobban felszerelt kemencéhez" 12-15 db tálka, 70-80 db bögre, 6-10 db hagyma és 4-5 db háromszögletű tornyos szem tartozott. Szabó Kálmán két kályha rekonstrukciójával is próbálkozik, egyik egy gazdagabb szemeskályha, mérműves előlapokkal, cipós szemekkel, a másik egy szegényesebb bögrés változat, kétféle szemből összerakva. A gazdagabb lakitelki kályhán - amely nem tartozik a most tárgyalt bögrés kályhák közé - a rossz arányok a szembeötlők, melyek ellentmondanak az ásatási megfigyeléseknek. Hasonló a helyzet a másik kályhával is, de a hagyma alakú szemekre vonatkozó elképzelés helyesnek tekinthető. Amint látható volt a XX. század első felében az alföldi kályhaszemekkel kapcsolatos fontosabb felfedezések megtörténtek, a század második felében folyó faluásatások résztvevői áttörő jelentőségű leletek hiányában már nem kísérleteztek tovább a kályhák rekonstrukciójával. Fontos adatok kerültek elő azonban a kályhák alaprajzáról. Míg a két világháború közötti időben a kályhákat zömében kerekded alakúnak írták le, addig a későbbi és pontosabb ásatásokból szögletes alaprajzú kályhák kerültek elő. A feltűnő különbségre felfigyelve Méri István kétségbe vonta, hogy a kerek kemencékről szóló tudósítások pontos megfigyeléseken alapultak volna. A túrkeve-mórici és a szentkirályi falufeltárások bögrés kályhái tehát szögletesek voltak, fűtésük a konyhából történt, belméretük 70x120-100x160 cm között mozgott, falvastagságuk 15-25-30 cm volt. A szentkirályi 25. számú ház kályhája kivételével, amely a szoba sarkába épült, a hosszanti faltól függetlenül álltak (kuckós sarok), és csak a konyha felőli fallal érintkeztek. A szentkirályi 25. számú házban álló kályha sárfala mintegy 25 cm magasan megmaradt, ebből tudjuk, hogy a szemek nem közvetlenül a padló szintjén voltak beépítve, hanem csak egy sárból készített lábazati rész fölött kezdődtek. Hasonló felépítés jellemezte a Dunántúl kőlábazatú népies kályháit is (Sarvaly, Baj). Annak ellenére, hogy több kályhaszem (hagyma alakú szemek, háromszögletű oromcsempék, bögrék) rendeltetését már az első közleményektől kezdve jól meghatározták kutatóink, az ásatások nem adtak biztos támpontot a kályhák külalakjára, csempéik elrendezésére. A titok megfejtése egy másik megközelítésből vált valószínűvé. Ha a kályha csempéinek típusait és összetételét nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy a nagy biztonsággal megismert külsővati anyaggal egyezéseket mutat. Míg Külsővaton az alaptípus a tál alakú szem volt (4. kép), addig az Alföldön a kerek szájú bögre. A négykaréjos tálnak a négykaréjos bögre, a háromszögletű tálnak a háromszögletű bögre, a mérműves lovagfejes csempé66