Gerencsérek, kályhások, tűzvigyázók. Feudáliskori kályhacsempék az Alföldről és peremvidékéről (Gyulai katalógusok 11. Gyula, 2002)

Holl Imre: Középkori kályhacsempék: Egy 120 éves kutatási terület

péje hatott (nálam 21. típus, egyelőre nem ismerem helyét a rekonstruált kályhán). Bár a két párkány díszítése nem egyezik, de a mágocsi gazdag mintájának nincsen párja a XVI. században nagyon gyakori, de egészen más jellegű vidéki csempék közt. A budaival rokon felfogású viszont örvénylő hatású késő gótikus dísze: itt virágokkal, levelekkel kitöltve, a budain az örvénylő mérművekkel (VII. t. 30-31. kép).

45 (Mindkét eset egy végtelen minta kivágata.) A gerlai és a mágocsi kályhák készítőinek nem nyílt lehetőségük lenyomat negatívokat készíteni (ellentétben több dunántúli műhellyel), de valahol láttak egy másolatot régiről, és az hatott, ha kisebb mértékben is. A XVI. század első felében erre máshol is találhatunk példát.

46 Például Fülek, Diósgyőr, (színesmázas mérműves csempék); Lengyelországban a XVI. század első évtizedében több helyen. (Színesmázas és zöldmázas, vakmérműves csempék.) Ezek az esetek már nem másolatok, hanem az eredeti dekoráció elemeinek felhasználásával újfajta megoldások. Jellemző, hogy sosem a teljes kályha; csak egyes csempék motívumát használják. Értékesebb kályhák hosszú ideig használatban álltak: a XIV században Svájcban 40-60 évig, a lengyel királyi várban a XV században 45-55 év múltán cserélték ki. Az itt tárgyalt emlékanyag a csempék kialakításának eltérő fejlődését-átalakulását mutatja: a Dunántúlon a gyakoribb főúri kályhák ismerete az ezekhez közel álló típusok alkalmazását segítette, az Alföldön a korábbi rangos kályhák ritkák voltak, és a XVI. századi fazekasok már kevesebb műhelyhagyománnyal rendelkezve saját koruk népi ízlésvilágát használták. A Dunántúlon az ilyen népies felfogás inkább csak a figurális díszű kályhacsempék stílusánál érvényesült. (Lásd: Külsővat, Alsórajk, Hahót, Szentmihály, stb. eseteit például a különféle állatalakos csempéken a XV század végén és a XVI. század elején.) JEGYZETEK 1 HOLL 1985. Ennek bevezetésében tárgyaltam a régi kutatás jellemzőit, ugyanitt foglaltam össze saját módszereimet a budai anyag rendszerezéséhez. 2 Pl. BENKÓ 1984. 8., Marosvásárhely mestereinek jó része más városból jött. 3 Bár SZABÓ Kálmán és PAPP László ásatásaival ez már korán jelentős leletanyagot eredményezett, a részletes házankénti feldolgozás elmaradt, a leletek összefüggése nem ismert. SZABÓ 1938., csak rövid áttekintést ad. Az új kutatások a Dunántúlon és az Alföldön alaposabb vizsgálatot tesznek lehetővé. 4 Ennek publikálására csak később került sor: PIAIKIEWTCZ -DERÉN, N. Több munkájában, 1959-ben. 27