Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Gyucha Attila: A szkíta kor emlékei Békés megyében

csontvázas, valamint egy erősen bolygatott, de szintén csontvázas sírt bontott ki. A szegényes mellékletanyagban a korszakra jellemző edények mellett bronz karperecek és hajkarika, orsógomb, Cyprea kagylók és gyöngyök voltak. 8 A lelőhelyhez köthető egy, az 1970-es években talált, s 1992-ben a békéscsabai múzeumnak ajándékozott vaslándzsa is. 9 Békéscsaba-Fényesen, a Gazsótanyánál 1930-ban sírokat bolygattak meg. Banner Benedek végzett próbaásatást a területen, ekkor még Vandáinak vélve a temetkezéseket. 10 A Banner-féle ásatás területéhez dél felől csatlakozva 1940-ben Párducz Mihály folytatta a temető feltárását, immáron helyesen sorolva be a sírokat a szkíta korszakba. A két ásatás összesen 77 sírt eredményezett, melyek között mind csontvázas - nyújtott és zsugorított - mind hamvasztásos - urnás és szórthamvas - temetkezések előfordultak. A mellékletek között a korongolatlan és korongolt kerámia szokásos típusai mellett - kettős csonka kúpos urnák, behúzott peremű tálak, magas fülű bögrék, hordóformájú edények - a korszak edény­művességének ritka, illetve egyedi formáit is megtaláljuk. A 31., hamvasztásos rítusú sírban kilenc edény volt, köztük különleges darabok is, mint például egyfülű kancsó, illetve fületlen és füles, rendkívül finom anyagú palackok. A temetkezések­ből csak csekély mennyiségű fémlelet került elő: sima és bordázott, nyitott bronz karperecek, gyűrűk, ívfibula-töredék, rosszezüst hajkarika, vasból készült karpere­cek és kések, valamint egy arany fülbevaló pár. Szemes- és üveggyöngyök, orsó­gomb és Cyprea kagylók voltak még a sírmellékletek között. Békéscsaba belterületén, a mai Élővíz-csatorna keleti partjáról az említett Ligeti temetőn kívül még négy lelőhelyről ismerünk szkíta kori temetkezésekre utaló nyomokat. Az Árpád soron és annak közvetlen közelében, a Deák Ferenc utcában különböző építkezések alkalmával legkevesebb 12, bizonyosan egy temetőhöz tar­tozott csontvázas és hamvasztásos sírt pusztítottak el az 1940-es évektől nap­jainkig. Bár a korabeli beszámolókból edényekről, gyöngyökről tudunk, sajnálatos módon múzeumba mindössze egyetlen tárgy, egy tál jutott. A közeli kórháztól, valamint a Kanálisi szőlőkből is vannak olyan adataink, amelyek temetkezésekre engednek következtetni. Gyulán a város északnyugati peremén fekvő Csíkos-ér-dűlőből és a Vasúti homokbányából, illetve a délnyugati határrészen elterülő Kálvária-dűlőből kerül­tek elő bizonytalan időben szkíta kori edények, amelyek alapján temetőket sejt­hetünk területükön. Elképzelhető, hogy a gyulai vár ásatásakor, a XVI-XVII. századi feltöltésben talált, egyedi mintázatú, állatalakos pecsétlő is a két temető valamelyikéből származik. 11 Gyomán, az egykori Eiler-téglagyár területén találtak két, a szarvasi múzeum­ban őrzött, illetve egy, a gyulai múzeum gyűjteményébe beleltározott edényt, melyek alapján a szakirodalomban gyakorta szereplő lelőhelyen egyebek - így korai kelta kori temető, szarmata telep és temető - mellett szkíta kori sírokat is elpusztíthattak. 1942-ben a megye mai területének nyugati szélén, a Fehér-tónál, 12 a part besza­kadásával zsugorított csontvázas, edény- és gyöngymellékletes temetkezés bukkant elő, melynek feltárását Banner János végezte el. 13 Ezzel a momentummal az Orosháza-kardoskúti térségben - Békésben azóta sem látott módon - a korszak viszonylagosan intenzív, némileg a szerencsés véletlenek sorozatának is köszön­118

Next

/
Oldalképek
Tartalom