Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Cseh János: Szkíta földművelők-állattartók településeinek régészeti nyomai a Zagyva mentén (Településtörténeti kutatások Szolnok határában 1986–1990 között)

lékanyagára, amely pillanatnyilag azzal kecsegtet, hogy ennek a technológiai fordulópontnak mintegy az előestéjét fogja reprezentálni talán.

10 A többek között dél és kelet - a Balkán és Nagy-Szkítia Dnyeper vidéki régiója felé is mutató perem fölé emelkedő fülű bögrék, csészék korongolt variánsának néhány teleplelőhelye a széles tiszai rónán, a Kárpát-medence steppéjén, ill. erdős steppéjén (ásatások zárt leletegyütteseiből és fölszíni gyűjtésekből származó leletek): Békéscsaba, Csomaköz-Bere, Endrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, örménykút, Szolnok és Tiszaigar.

11 KORONGOLT, SZÉLES TÁL ÉS KÉZZEL FORMÁLT, BORDADÍSZES BÖGRE, REKONSTRUKCIÓVAL; XVIII. FELÜLET 1. OBJEKTUM ÉS XVI. FELÜLET 42. OBJEKTUM A rajzos összeállítás a szóban forgó régészeti periódus további két tipikus edényformájára hoz példát a Zagyva-parti telepanyagból (10. kép A-B). Az első, a tál, készítés-technikai szempontból a fönt bemutatott füles bögrével állítható egy sorba, mivel ez is fazekaskorongról került le. Anyaga jobb minőségű, tisztább agyag. Külső, barnás felülete sima, matt, bár fényezésnyomokkal. Törésfelülete színben élesen rétegzett. Formáját az ember úgy jellemezheti, hogy az edénytest nyomott/lapos kónikus; szájrésze fölálló, pereme gömbölyded. A fragmentumból egy kb. 10 cm magas, széles, bőszájú (kb. 26-28 cm-es) asztali használatú nagytál állítható helyre rajzban. A jelen, a Gulyás-érnél előkerült kerámiának kitűnő analógiája formában és méretben stb. az, amelyet 1992-ben Nagyiván határa régészeti lelőhelyeinek föltérképezése során találtunk a Sarkad-ér lankás, barátságos, kies partján. Egy Kr. e. V-IV századi hamvasztásos temetkezés lelete volt. Szentesről (Jaksor) is említhetünk ilyenféle tálat, s nemigen vétünk a morfológiai, keramika-alaktani párhuzamosítás szabályai ellen, ha bizonyos hódmezővásárhelyi (Fehértó) telepleletet ugyancsak számításba veszünk.

12 A másik edény, illetőleg annak töredékei az alcsi felületblokk egyik objektumából láttak napvilágot. Durvább, törmelékes anyagú, kézzel formált és világosabb barnás tónusú. Formája hordószerű volt, azaz ívelődő oldalfalú. Fölső részén (a perem alatt, mondhatni másként) vízszintes, bütykökkel tagolt plasztikus borda fut körbe. A bögreszerű készítmény, kisfazék 12-14 cm magasságú lehetett, szájátmérőjét 11-12 cmre tudtuk rekonstruálni. A pontosan ilyen, vagy ezzel közelebbről-távolabbról rokon, szinte mindig korong nélkül előállított - a szakirodalomban gyakran, bár inkább régebben, virágcserép alakúnak mondott - edények külön, nagy csoportját képezik a középső vaskor keramikájának, így a településeken is lépten-nyomon, egyre-másra előkerülnek. Megtalálhatók voltak 10. kép. A-B. Két markáns példának okáért Csecs, Csomaköz-Bere, Nyír- kerámiaforma a Kr. e. VI-III. egyháza, Tiszaigar és természetesen Zagyva-part századból: korongolt, kónikus tál és szkíta objektumaiban.

13 durva, bordadíszes edény 89