Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

B. Hellebrandt Magdolna. A szkíta kultúra emlékanyaga az Alföld és a Hegyvidék találkozásánál

közé tartozik. A közeli Meszes községben is ásatott Thuránszky István földbirtokos. Nyolc sírt tárt fel, a mellékleteket síronként külön szedve adta át a múzeumnak, így tudjuk, hogy nyolc hamvasztásos temetkezés mellékletei voltak a füles bögrék, vas fokosok, orsókarika, és durva kidolgozású, széles, nagy fülű edény, melyen a legszélesebb részen ferde bevágások érzékelhetők. A sírokat átlag 30-50 cm mélységben találták. Sajószentpéteren, a településtől két kilométerre Edelény felé, a borsodsziráki bekötőút mellett homokbányászáskor sírleletek kerültek elő, egy bögrét és a benne talált lószerszámvereteket adták át a múzeumnak.

12 Helyben maradt még egy cserépfazék és egy nyílhegy. A múzeumba került csőrös tetejű bronz szíjelosztókhoz hasonlót csak egyet ismerünk hazánkban. Használatuk általános volt a Kr. e. VII. században a Transzkaukázustól a Dnyeperig. A bronz tegezzáró párhuzamát Kemenczei Tibor az odesszai körzet kurgánleletei között találta meg. 1968 őszén végzett leletmentésén még kilenc sírt tárt fel Kemenczei Tibor, ezek közül öt szórthamvasztásos és négy csontvázas temetkezést tartalmazott. Az 5. sír csontvázas,

13 vas torquese alapján keltának tarthatjuk. A bal karcsontjánál belül egy vas fibula volt, bal alsó lábszáránál hegyével kifelé álló lándzsahegy került napfényre. A váz tájolása Ny-K, sírmélység 167 cm. 1963-ban feltárták a 10. szórthamvasztásos sírt, így a leletbejelentő által átadott leletekkel együtt 11 sírral számolhatunk. Korai leleteink közé tartoznak az akinakészek, vagy tőrök. Borsod megyéből

14 ismert egy tőr, mely bordázott nyelű. Korai darab a Szirmabesenyőn talált is.

15 Az 1896. évi ezredévi kiállításon szerepelt, s a Magyar Nemzeti Múzeum számára Nagy Géza vásárolta meg a Szirmay gyűjteményből. Pontos lelőhelyét nem ismerjük, Leszih Andor az elhunyt gróf hozzátartozóitól azt az információt kapta, hogy valószínűleg Arnót közelében, Zbuskapusztán került elő, ahol a gróf ásatott.

16 A tőr markolatvédője a penge felé szív alakú. Erdélyben és a déli Kárpátoktól a Duna vonaláig használták a Kr. e. VII. század második felétől a VI. század végéig. 17

A miskolci múzeumba került szkíta leletek valószínűen egy temetőből kerültek elő. Vas csákányokat, fenőköveket, lándzsahegyet

18 találtak, valamint nyílhegyeket, melyek közül a köpűs (2. kép 4.) korai tipusú.

19 Szkíta korunk kiemelkedő lelete a zöldhalompusztai aranyszarvas (3. 2. kép. Leletek Szirmabesenyő környékéről kép). 1928 áprilisában Kubik Gyula (A szerző rajza) földbirtokos temetésekor találták a 54