Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

gában található. Ezt azonban az ott kiásott sírok nagy száma is magyarázza. A szerény mennyiségű középső vaskori tűlelet arról ad képet, hogy az Alföld-csoportnál nem volt a viselet szerves része a tű használata. A Kárpátoktól keletre csak az erdős-sztyeppe nyugati sávjában feltárt korai szkíta temetkezések mellékletei között fordulnak elő az alföldi darabokhoz hasonló tűk. Az ugyancsak a ruházat összefogására szolgáló fibulák még ritkábbak az Alföld-csoport emlékei között, mint a tűk. Az egyik formának a téglalap alakú tűtartója végén gomb van, háta ív alakú, kerek átmetszetű. Az ilyen fibulák divatja a Kr. e. VII. század végén az Észak-Balkánon terjedt el, s tartott ott a VI. század folyamán is. Erről a területről juthatott el a Magyar Alföldre az a három darab, amely onnan ismeretes (Békéscsaba-Fényes, Szentes-Vekerzug 61. és Tiszavasvári-Dózsa telep 23. sír). Az erdélyi szkíta csoport egyik, Marosgombáson/Gímbaj kiásott temetkezéséből is került elő egy példány. A Kr. e. V század a kora a hasonló formájú, de ezüst fibuláknak, amelyeket a Dél-Dunántúlon, Beremenden feltárt illír temetőben találtak. Az Alföld-csoport népéhez a Kr. e. VI. század végétől a kelet-alpi hallstatti kultúrától jutott el a fibulák többsége. Ebből az időből származik a Csanytelek-újhalastói temető 208. sírjából előkerült csónakfibula, valamint az ottani 41. temetkezés mellékletei között és egy mezőtúri sírleletben lévő gombbal díszített lábú fibula. A Kr. e. V század a kora a tápiószelei temető 383. sírjában talált Certosa típusú fibulának, valamint a Hetény/Chotin B. 56. temetkezésből előkerült dob alakú fibulának is. Ezek mellett az Észak-Balkánról is kerültek fibulák az Alföldre. Ilyen az említett ívfibulák mellett a Szentes-vekerzugi 30., 71. és 115. sír mellékletei közé tartozó korong alakú, áttört díszű bronzfibulák, amelyek mind a Kr. e. VI. századra keltezhetők. A Szentes-vekerzugi 78. sírból került elő az egyetlen egy nyakperec az Alföldön feltárt szkíta kori temetkezések közül, mely bronzból öntött, finoman bevésett vonalmintával díszített darab. Egy hasonló nyakperec volt még a kisalföldi Hetény/Chotin В temető 23. sírjában. Egyedül álló leletek az Alföldön a szintén a Szentes-vekerzugi temető 53. sírjából napvilágra került bronz, madár alakú csüngők. Ezek a nyakperechez hasonlóan az Észak-Balkánról származnak, ahol a Kr. e. VII-VI. század volt divatjuk időszaka. Karperecek fegyverekkel és más ékszerekkel együtt egyaránt előkerültek a temetkezésekből. Ezek szerint azokat férfiak és nők egyaránt hordták. Az öntött, bronz karperecek lehetnek díszítetlenek, függőleges vonalcsoportokkal, bordázattal díszítettek, esetleg sodrottak (pl. Szentes-Vekerzug 71., Tápiószele 100., 379. sír). Találunk olyan darabokat is, amelyeknek csak a végük díszített ezekkel a mintákkal. Bár hasonló ékszereket már a későbronzkor idején is hordtak a Kárpát-medencében, a pontosan ilyen ékszerek divatja először a Dunától nyugatra, északnyugatra fekvő hallstatti kultúra területén terjedt el. Ezektől eltérően az állatfej alakúra kialakított végű bronz karperecek az alföldi állatstílusú tárgyak közé tartoznak. Az előkerült leletek szerint ítélve az Alföld-csoport népénél az ékszerkészlet különböző eredetű tárgytípusokból tevődött össze. Égy részük formáját (hajkarikák, kígyó fej alakban végződő karperecek, arany ruhadíszek) keleti 32