Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

darabnak megmaradt a nyél lyuknál a fanyélbe ütött kerek fejű vasszege is. Külön említést érdemel még a Vámosmikola-Istvánmajor lelőhely 27. sírjában talált kisméretű vasfokos. Ennek vasnyele van, s azzal együtt a teljes hossza mindössze 23,2 cm, azaz nem fegyver, hanem hatalmi, méltóságjelvény lehetett. Egy ugyancsak kicsinyített vasfokos a Szentes-vekerzugi 23. temetkezésből is előkerült. A fokosokhoz hasonlóan a szkíta kort megelőzően, a Kr. e. VIII. században kezdtek vas lándzsahegyeket készíteni, de ebből az időből csak néhány darab maradt fent (Dunakömlőd, Kakasd, Pécs-Jakabhegy). A sírleletek tanúsága szerint a korai szkíta kortól kezdve váltak a vas lándzsahegyek a fegyverzet rendszeres tartozékaivá. Különösen szép, igen jó fenntartású példányaik vannak az alsótelekesi temető leletanyagában. Közöttük a fűzfalevél alakú, keskeny pengéjű daraboknak egészen pontosan másai kerültek elő a Dnyeper mentén, Matuszovnál és a Középső-Dnyeszter melletti Krugliknál feltárt korai szkíta kurgánokból. Ezek alapján ítélve az alföldi fegyverkovácsok nem csak a helyi, hanem keleti mintát, formákat követve is gyártottak vas lándzsahegyeket. Az alföldi temetkezésekből kikerült eléggé jelentős számú, keskenyebb-szélesebb pengéjű lándzsahegy között vannak rövidebb, kisebb méretű darabok is. Ezek feltehetőleg hajító dárda hegyei lehettek. Az alföldi szkíta jellegű fegyverzet emlékei között kifejezetten védelmi célú eszközöket is találunk. Ezek a pajzsok és a páncélingek. A fa- és bőrpajzsokat természetesen nem Őrizte meg a föld, így csak azok fémrészei maradtak ránk. Ilyen az ártándi gazdag vezéri sír leleteihez tartozó kerek bronzlemez, amely pajzs közepe volt. Ehhez hasonló darab került elő a dél-szerbiai Atenica mellett feltárt, a Kr. e. VI. század első feléből származó illír fejedelmi sírban. Pajzsot ékesítettek az eltemetett szkíta vezér méltóságát, hatalmát mutatva a Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán és Tápiószentmártonon talált arany szarvasok is (lásd előbb 9. kép). A görög ötvösmunkákon megmintázott szkíta lovas harcosok egy része páncélinget hordott. Az ábrázolások hitelességét mutatják a sztyeppéken feltárt temetkezésekben talált pikkely páncél leletek. Az Alföld-csoport emlékei közül az Ártándon, Csárdaszálláson és Tarnabodon előkerült sírleletek tartalmaznak páncéling részeket, míg másik két temetkezésben - Törökszentmiklóson és Hetény/Chotin - egy-egy páncéling pikkely volt. A leletek alapján a páncélingek egymást egyharmadig fedő vas vagy bronz pikkelyszemekből álltak, amelyeket szíjjal összefűztek, és bőr alapra dolgoztak rá. Az Alföldön előkerült, különböző fajtájú fegyvereket tartalmazó temetkezések jelentős száma után ítélve, az ottani szkíta kultúrájú népességnek erős harcos rétege lehetett. Ennek fegyverzete (íj, fokos, rövid kard, tőr, dárda, lándzsa) a sztyeppéi népek lovas harcmodorának felelt meg, amely a szkíta korban alakult ki. A keleti lovas népek harci eszközeinek kiválóságát, harcmodorának eredményességét mutatják ebben a korban az észak-balkáni, keletalpi, közép-európai térségekbe eljutó szkíta típusú fegyverek. 24