Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)
Kemenczei Tibor: Kronológia
А Kr. e. első évezred első feléből származó kárpát-medencei emlékanyag pontos korának a megítélésében élesen eltérő véleményekre jutottak a korszakkal foglalkozó kutatók. Egyesek szerint a keleti stílusú lószerszámzathoz, fegyverzethez tartozó legidősebb preszkíta tárgyak a Kr. e. X. században jutottak el az Alföldre, míg mások ezeknek a leleteknek a korát a Kr. e. VII. századra adták meg. Ugyancsak különböző álláspontok születtek az alföldi szkíta jellegű kultúra kialakulásának az idejéről. Korábban ezt a Kr. e. VI. század közepére, végére tették, majd újabban a VII. század második felét, végét vették számításba. Olyan elképzelések is megfogalmazódtak, amelyek szerint a preszkíta mezőcsáti-csoport ideje felölelte az egész VII. századot, sőt átnyúlt a VI. századra is. Az utóbbi elképzelésnek megfelelően a korai szkíta jellegű leleteket (pl. Heves, Gyöngyös, Miskolc-Diósgyőr) a mezőcsáti-csoporthoz sorolták. Az alföldi szkíta jellegű leletek korának a meghatározásánál a sztyeppéi térség hasonló emlékeinek az ideje a mérvadó. Erről az orosz, ukrán kutatásban jelenleg is vita folyik, az eltérő álláspontokat valló kutatók egyaránt hoztak fel érveket véleményük alátámasztására. Igazán meggyőző, a nevezetes kelermeszi kurgánok ötvösmunkáinak és az elő-ázsiai szkíta leletek elemzésén alapuló adatokat azok a kutatók hoztak fel, akik a szkíta kultúra korai kialakulását tételezik fel. Eszerint a Kr. e. VII. század elejéről, vagy még korábbról, a VIII. század második feléből származnak a transzkaukázusi, kubáni térségnek azok az emlékei, amelyek már a korai szkíta kultúra stílusjegyeit mutatják. A Kárpát-medence keleti felében a sztyeppéi hatás érvényesülési ideje kezdetének meghatározására két, objektívnek minősíthető adat létezik. Egyik a BelsőÁzsiában, Tuvában feltárt Arzsan kurgán rádiókarbon kormeghatározása a Kr. e. X. századra. E kurgán leletei között olyan, úgynevezett Csernogorovka típusú agancs szíj elosztók is vannak, mint amilyenek nem csak az egész Fekete-tenger melléki sztyeppéi térségben, hanem a Dunántúlon is előkerültek (VelemSzentvíd). A Csernogorovka típusú bronzzabla oldaltagot egy Maroscsapón/Cipáu talált preszkíta lelet tartalmaz. A másik adatot a bajorországi Wehringen 8. halomsírjának leletei szolgáltatták. Ott a fa sírkamra cölöpjeinek évgyűrű vizsgálata azt az eredményt adta, hogy a Kr. e. 778 +/- 5 év volt a fa kivágásának ideje, azaz a sírkamra kora. A halomsír leletei között egy Gündlingen típusú bronz kard is volt, amelynek párja a csehországi Predmerice helységnél feltárt temetkezésben lófej alakú bronz jogar és bronz zablakészlet társaságában került a napvilágra. Ugyanilyen típusú zabiák több alföldi preszkíta leletben is előfordulnak (Füzesabony-Öregdomb 3. sír, Biharugra, Fügöd, Vetés), míg hasonló bronz jogar a prügyi kincsleletben is van (lásd a kötetben szereplő tanulmányunk: 3. kép 2.). Az említett adatok alapján joggal állítható, hogy Kr. e. X. század utánra és a VII. század előttre tehető annak a preszkíta jellegű emlékanyagnak a kora az Alföldön, amelyet a Mezőcsáton feltárt temető is képvisel. A szkítakor kezdetének a meghatározásánál az orosz kutatás újabb eredményeire lehet támaszkodni. A Kárpát-medencéhez közeli Középső-Dnyeszter medencéjében a Kr. e. VII. század második felére tették a szkíta népesség megtelepedését. Ennek a népnek a kurgán sírjaiból napvilágra került leletek szoros rokonságot árulnak el az Alföld-csoport emlékeivel. Ugyancsak értékes adatokat 189