Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

Az agathürszoszok eredetéről Hérodotosz nem túl sokat jegyzett meg. Mindössze azt olvashatjuk művében, hogy szokásaikban hasonlítanak a trákokhoz, s Dareiosz hadjárata idején megtiltotta a szkítáknak, hogy határukat átlépjék. A népnév és egyik királyuk fenn maradt neve iráni szóalakra megy vissza. Hérodotosz adatait értelmezve az agathürszoszok településterülete Erdély lehetett, ahonnan nagyszámú, a Kr. e. VII-VI. századból származó, korai szkíta tárgyat tartalmazó temetkezés került a napvilágra. A szigünnák által benépesített vidék Hérodotosz szerint a vénetekkel volt határos. Ez a vidék csak a Közép-Tisza-tája lehetett, amelyet a Duna választott el az illír-venét kultúrkörhöz tartozó Dél-Dunántúltól. A szigünnák keleti származásáról tanúskodik Hérodotosznak az a megjegyzése is, hogy méd ruhában jártak. A történeti és a régészeti adatok tehát egybehangzóan arról vallanak, hogy a Szkítia területén élt lakosságból kiszakadt népcsoportok telepedtek le a Tiszatájon a Kr. e. VII. század folyamán. A bevándorlók és a helyi népesség együttesen virágzó gazdaságot, kézműipart, kultúrát teremtettek meg. TEMETKEZÉSEK EMLÉKEI A szkíta jellegű kultúra leleteinek az előkerülési területe az Alföldnek a középső, északi részét, az Északi-Középhegységet, valamint a Kisalföld északi részét öleli fel (4. kép). Központi területe az Alföldön feküdt, ezért a szkíta 4. kép. A szkítakori Alföld-csoport településterülete 14