Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Horváth Attila: Szabadszállás–Józan szkítakori temető

irányításban eltemetett 166. sz. női sírja. Távoli eredetű (balkáni?) bronz ruhakapcsoló tűje, borostyángyöngye (4. kép 2., S.) is jelzi különleges helyzetét, csakúgy, mint a fej és a lábak táján korhadó mellékletek számára a sír aljába mélyített 40 cm széles és 30 cm mélységű árkok. Ezekben találtuk a melléadott agyagedények töredékeit is (4. kép 7.). Ezen túl azonban ez volt a temető egyetlen sírja, amelynél szándékos bolygatást tételezhettünk fel a nyakon és a fejen viselt ékszerek megszerzése céljából. Különállását az is alátámasztja, hogy nem kerültek a sírjába a temető „rangosabb" női sírjaiban szokásos barbár pipere eszközök, a test festését - amely a kortárs Hérodotosz szerint az agathyrsök sajátos szokása - szolgáló, vörös, barna, fekete és fehér festékrögök, változatos mintázatú agyagpecsétlők és a hozzájuk tartozó festékdörzsölő kőlap. Talán ezek körébe sorolhatók a miniatűr edénykék vagy a bronz pipere tégely, melyek éppúgy hiányoztak e sírból, mint a megszokott tömegcikkek: a vaskos elektron bevonatú bronz fülbevalók, a vásári „szemes" üvegpaszta gyöngyök és tengeri csiga stb. gyöngysorok. A temető férfisírjai talán még szegényebbek, vagy legalábbis nem múlják felül a női sírokat. Az először megjelenő vaskések, fenőkövek mindkét nem által használt munkaeszközök lehettek, s az alig fél tucatnyi - a korszakra oly jellemző - három élű bronznyílhegyből is jutott még női sírba is. Az egyetlen félelmetesebb eszköz egy ritkább típusú fokos balta, emellett késszerű, sajnos nem rekonstruálható hosszabb vastárgy maradt ránk, töredékekben. így nem mernénk sem szkíta rövidkardként (akinakes), sem belső ívén élezett fegyverként meghatározni. Teljességgel hiányoznak továbbá a temetőből a lovas nomád fegyverzet és lószerszám ismert tartozékai, továbbmenve ritkaság számba megy az állatcsont melléklet, s mindössze egyetlen ló állkapocs utal a lótartásra. Temetőnk esetében tehát fel sem vetődhet a szkítakor kutatásának alapvető klasszikus kérdése: vajon részt vett-e, s ha igen, akkor milyen mértékben a valódi szkíta etnikum a Kárpát-medence szkí4. kép. Szabadszállás-józan, 166. sír 99