Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

A PRESZKÍTA KOR AZ ALFÖLDÖN (Kr. e. VIII. század-VII. század első fele) A Kr. e. IX-VIII. század fordulója körüli időben, a vaskor kezdetén a Nagy Magyar Alföld lakosságának életében jelentős változás játszódott le. Ennek hátterében ennek a tájegységnek a természetföldrajzi helyzete állt. Az Alföld a Kárpátoktól keletre fekvő, Prut-Dnyeszter-Dnyeper középső medencéjét felölelő erdős-sztyeppei, sztyeppéi övezethez hasonló éghajlattal, növényzettel rendelkezett. Ez a természeti adottság tette lehetővé, hogy több, az Alföldön élt népcsoport gazdálkodásának az alapjává az állattartás vált. Az emberi tevékenység, az állattartás-földművelés az újkőkortól kezdve folyamatosan alakította át az erdős-sztyeppei jellegű Alföldet, s változtatta kultúrpusztává. Egészen a nagy vízrendezési, folyó szabályozási munkákig, a XIX. század közepéig az Alföld területének egynegyedét víz borította, árterek, lápok, mocsarak fedték. A nagy kiterjedésű árterek a rideg pásztorkodásra nyújtottak kitűnő feltételeket. A Kr. e. első évezred idején a kelet-európai térségben az éghajlat szárazabbá vált, de ez az Alföld természetföldrajzi adottságait alapvetően nem alakította át. Ezért egy mozgó, legelő váltó állattartó gazdálkodást folytató népcsoport számára ez a táj vonzó települési területnek kínálkozhatott. Ilyen népcsoport megjelenésére lehet következtetni a Kr. e. VIII. századból származó alföldi régészeti leletekből, amelyek alapvetően különböznek a korábbi, későbronzkori emlékektől. Ezek szerint ebben a korban a földműves falvakat a lakosság elhagyta, a halottakat új rítus szerint temették el, a kézműves mesterek a korábbiaktól eltérő típusú tárgyakat készítettek. A temetőkből előkerült, a kincsleletekből fennmaradt ilyen korú emlékanyagot az Észak-Alföldön, Mezőcsáton kiásott temető után mezőcsáti kultúrának nevezi a régészeti kutatás. A mezőcsáti kultúra népének hagyatéka olyan bronzzabiákat, kantárszíj elosztókat is tartalmaz, amelyekhez hasonlók a Kaukázustól északra fekvő és a dél-oroszországi, ukrajnai sztyeppe vidék preszkíta leletanyagból ismertek. A bronzzabiák a ló irányítására alkalmasabbak voltak, mint a Kárpát-medence, Közép-Európa területén korábban használt későbronzkori lószerszámzat. A DunaTisza vidéki fémművesek a vas lándzsahegyek, tőrök gyártását is elkezdték ebben a korban, ugyancsak keleti eredetű minták alapján. Az alföldi és a sztyeppéi övezet preszkíta leleteinek számos rokon vonása alapján több kutató vélte úgy, hogy a korai vaskor idején egy keleti eredetű, lovas nomád nép települt be az Alföldre. Ezzel 1. kép. Preszkíta temetkezés a ellentétben mások azt feltételezték, hogy a keleti mezőcsáti temetőből 9