Napfényben gyantacsöpp. Szűcs Árpád festészete (Gyulai katalógusok 9. Gyula, 2000)

Ha magyar megfelelőt kellene keresnem, akkor Egry József képeit említeném elsősorban. Szűcs festményei láttán mégis úgy érzem, hogy nem is magyar alkotó. Legalábbis nem az alföldiek által ismert és tolmácsolt valósággal való összevetésben. Sokkal könnyedebb, elvontabb és nagyvonalúbb. Európaibb. Mindez nem jelenti azt, hogy lemond a hazai táj ábrázolásáról, városának, Szegednek képi megfogalmazásáról. Ha különbözőséget keresünk, az látásmódjában lelhető fel, és technikájában. Festői technikája ugyanis Seurat művészetéhez hasonlítható, mondandója pedig a realitások számbavétele mellett leginkább a titokzatosságot, a rejtelmet fejezi ki. (Polner Zoltán, Csongrád megyei Hírlap, 1987. november 27.) K

edves Barátom, Téged szabadságra szántak az istenek! Te a szabad ember fajtájából való vagy, hiszem, hogy születnek így emberek. A szabadságra született embert pedig nem lehet rabszolgává . tenni, ahogy lelkét nem lehet kisajátítani, röghöz kötni, megnyomorítani. Az szívósan, keményen őrzi szuverenitását. Neked külön, Szűcs Árpád-i szabadságod van, mint ahogy a festői világ, amit magadnak teremtettél, az is kizárólag és egyedül csak a tied. Ne ijedj meg, nem néztem ki neked egyetlen fiókot sem a művészettörténet nagy almáriumában, ahova most e jeles alkalomból be kívánnálak gyömöszölni. Hazudnék persze, ha azt állítanám, nem jutott eszembe már képeid nézegetése közben Seurat mester, aki szintén színes pontokra bontotta a világot, vagy a jó öreg Egry József, aki legalább ugyanúgy szerette a víztükröt, mint Te. Szőnyi becsapódó fénycsóvái is fel-feltűnnek emlékezetemben, sőt, még Braque kubisztíkus formáit is látni vélem, mikor kicsit jobban elmélyedek régebbi képeid nézegetésében. De hát minden műelemzo — főleg ilyen botcsinálta, mint én—beleesik abba a csapdába, hogy hasonlítgat, viszonyítgat, keresi az elődök ujjlenyomatait. Előtted is faggatták már a tájat aranykezű mesterek, remekmívű képeket hagyván az utókorra. A tenger titkát Turner is meg akarta fejteni, Leonardót is megejtette néhány gyönyörűen zord szikla, szelíd madonnát is festett tövébe, M. S. mester is odavarázsolt egyet-kettőt Mária és Erzsébet mögé. Az ék kék burája pedig mindig a misztikumot jelentette a képzőművészet történetében. Innen idézi meg Tintoretto Szt. Márkot, itt röpködnek Giotto aranyglóriás angyalai is. A kék a titokzatosság színe, mondják a tudákos színelméleti eszmefuttatások. El sem hinném nekik, ha nem láttam volna a Te kékjeidet! A

Te tűnődő, szemet messzeségbe húzó kékjeid nagy titkokat sejtetnek. Szellemfinomságú figuráid, melyekre Te magad legtöbbször madártávlatról tekintesz le — a végtelent fürkészik láthatatlan szemükkel mintha egy másik naprendszert keresnének. Mintha, az ott sejtett sziklákat, tengereket is fel akarnák fedezni. Mintha a kristályégbolton túlra tekingetnének. Olyanok ezek a hosszúra nyúlt, finom árnyszerű lidércek, mintha rögtön elrepülnének a képről messze a végtelenbe. Mintha Ikarusz rokonai lennének, vagy Giordano Brunoé aki így ír egyhelyütt: „a kristálybolt nem szab nekem határt eget hasítva végtelenbe szállok s míg mérhetetlen régiókon át magukhoz vonnak csillagmiriádok mögöttem elhagyom a föld porát" De mivel az ember nem röppenhet fel csak úgy a sztratoszférába, be kell érje azzal, ami onnan lejő hozzá. A Te képeiden a FÉNY érkezik deus ex machina az égből. A ragyogás, a szikrázó villódzás, a fényjátéka itt a nagy misztérium. Amint a sugárzás ereje egyszerre feloldja, felrobbantja és kisimítja a formákat, amint a tündöklő ragyogás káprázatta szerkeszti a képet. A fény számodra a legnagyobb titok, a fény, mely a végtelenből érkezik megfoghatatlansága, tünemény mivolta miatt, maga a csoda. A fény a Te képeiden, még a tengerrel is elbánik. Sugarát belemártva, hol türkizre, hol világoszöldre festi át, hullámait ezüst karéjokká varázsolja. „Mint óriási kék tündérlány teste" írja Devecseri Gábor a görög tengerről, mely Téged is megbabonázott. Micsoda titkokat rejthet mélyén ez az óriási sós víztömeg, melynek hullámain Odüsszeusz igyekezett hazafelé egykoron? S a sziklák, melyekből a kyklopszok építették Tyrins várát talán nincsenek tele titkokkal? S a legenda szerint elsüllyedt Atlantisz maradványa Téra szigete, nem egy megfejthetetlen rejtély? De igen, nyilván azért szereted annyira ezeket a legendákat rejtő vidékeket. (Pacsika Emília kiállítás megnyitó, 1988.) 16