Napfényben gyantacsöpp. Szűcs Árpád festészete (Gyulai katalógusok 9. Gyula, 2000)
L egfontosabb állomásaként azonban az 1965-ben a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában kiállított önálló tárlatát tartja nyilván. A vörösesbarna, zöld, kék színek visszafogottabb árnyalataiból felépített katedrálisai, erdőrészletei ekkor, egymást erősítő szomszédságában mutatták fel legjobban azt a különös — a kubizmus elemeire épülő, de a geometrikus formák együttesének egy költőien emelkedett „felhangot" adó — művészetet, amelynek elemző mivolta már az első látásra annyira szembetűnő— Igen, engem a dolgok áthatása érdekel — mondja erről a művész —, a formák, színek egymáshoz való viszonya. Ami mondandóimat illeti, azok a rendteremtés, a „helyretevés" igényét, szükségességét hordozzák magukban, ami pedig a témáimat illeti, azok mindig a mának szóló, de az alkotó emberi tevékenység évezredes példáit felidéző „festenivalókból" kerülnek ki... — A tiszta gondolatok csak tiszta fogalmazásban valósíthatók meg igazán. Ahogy a gótikus templomok felszökő ívei tökéletes kifejezői az ember szellemiségének, úgy az én képeimmel is valami hasonló hatást szeretnék elérni. Arra törekszem, hogy színben, formában adjam vissza a kikristályosodást... (Akácz László, Délmagyarország, 1968. december 12.) arázsfészekbe nyúlnánk? Megeshet. Festőkről, szobrászokról szólni, őket csoportokba sorolva, egymáshoz méregetni sohasem volt veszélytelen vállalkozás. Hát még itt Szegeden, ahol a rivális Vásárhely közelsége — pontosabban országos híre, rangja — miatt amúgyis érzékenyebbek a művészlelkek. De indokolt viszolygás ide, „jól felfogott érdek" oda, csak szólni kell már egyszer arról, hogy egyáltalán nem érdemhez igazodó némely, városunkban élő-dolgozó képzőművész elismertetése... Szűcs Árpád kubista megjelenésű — de szellemükben nagyon is lírai — képeinek egyikét másikát ugyan falra engedik, de valami ilyesféle kísérőszöveggel: pontos szerkezetű színépítményei nehezen illenek bele a koncepcióba... Azt szeretnénk, hogy ilyen megjegyzésekkel: „nehezen illik bele a koncepcióba", senkinek a munkája se utasítassék el, s a tárlatra hívó levelek is minden arra érdemes címre megérkezzenek. Ne legyen kárára egy művésznek se, hogy ő a megszokottól eltérő módon dolgozik, hogy — mondjuk így legegyszerűbben — „mást" csinál. A kár emlegetése egyébként — a jól sejthető anyagiakon kívül — erkölcsi vonatkozásban is indokolt... A tehetség — a legkülönbözőbb művekben megnyilatkozó tehetség — döntsön, az jelölje ki mindenkinek a helyét, s ne a véleményalkotás sok beidegződése... (Akácz László, Délmagyarország, 1969. július 17.) S zűcs Árpád — hangsúlyozzuk, ez nem esztétikai kategória, de a megközelítésben talán hasznos fogódzó — a modern nagyváros képvilágának ihletésében alkot Szerkesztésére ezért nagyban hatnak az építészet történetének korszakos felfedezései. És főként a gótika hat, amelynek századunkban van egy sajátos újjászületési periódusa. Az ember magasra törésének szimbolikáját hordozó, az akkori technikát forradalmian megújító gótika törekvései szinte természetes, hogy találkoznak századunkkal. A barokk is jelen van, bár csak úgy, ahogy néhány modern irányzat előképe volt; és jelen van természetesen Walter Gropius és a Bauhaus szelleme is. A funkcionális művészet felfedezései változnak át Szűcs műveiben a piktúra eredményeivé. Sajátos metamorfózis ez, ami aligha volna művészileg hiteles, ha a festő nem tenne hozzá, nem egyénítené, s nem fogalmazná meg a piktúra nyelvén mondandóját. Nos, a kulcsot Szűcs Árpád perspektíva-felfogása adja. A perspektívát a reneszánsz fedezte fel, és a kubizmus újította meg azzal, hogy részben eltagadta. Szűcs Árpád kompozíciói mindkét felfogásból megőriznek valamit, ám azzal, hogy hiteles perspektívában és egységes térben jelenítenek meg témákat egymás mellett. Szimultán képszerkesztés ez, olyan, amelyikben megjelenik a negyedik dimenzió, az idő is. A kompozíciót feloldhatatlannak tűnő ellentmondás feszíti tehát; a megfagyott pillanaté és a folyamatos időé, s ennek feszültsége adja az élményt... (Petri Ferenc, Csongrád megyei Hírlap, 1972. április 25.) M odem korunk modern festője Szűcs Árpád. Ezt bizonyítják kiállított olajfestményei és monotípiái, az utóbbi évek alkotó termésének java. Ha témáinak ihlető forrásvidékei után kutatunk, legelőször Szeged motívumaira ismerhetünk. A város legjellegzetesebb részleteit éppúgy megtalálhatjuk (Híd, Dóm, tanácsháza), mint á rejtett szépségeket (Rakpart, Hídlépcső). Ezeken ) 14
