Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Nagyné Martyin Emília: Adatok a magyarországi román ortodox egyház történetéhez

Az 1927-es értekezlet nyomán megfogalmazott levél válasz nélkül maradt. A magyarországi román egyházközségeket a teljes bizonytalanságba taszította, helyzetüket súlyosbította az 1928. évi román felekezeti törvény, amely kivonta a romániai egyházi hatóságok hatásköre alól a román állam határain kívüli egyházközségeket. A politikai döntés következtében a magyarországi román egyházközségek joghatóság nélkül maradtak. Az egyházszervezés érdekében a lelkészek esperesi zsinat összehívását határozták el. Az egyházszervezési gyűlés összehívásának szándéka Ghenadie Bogoevici, a kormány által megbízott egyházi vezető információi nyomán kitudódott. A befolyásolások, tiltások és korlátozások eredményeként több egyházközség és lelkész elhatárolódott a gyűléstől, melyet 1929-ben tizenegy egyházközség csatlakozásával, a tiltások ellenére is megtartottak. A résztvevők egy memorandumot állítottak össze, amit a kultuszminiszterhez terjesztettek fel, de választ erre sem kaptak. Az egyház két meghatározó személyiségének, Simion Corneanak és Ghenadie Bogoevicinek az 1932-ben bekövetkezett halála még nagyobb bizonytalanságot szült. Ugyanebben az évben, a Kétegyházán megtartott gyűlésen esperesség létrehozását határozták el. 1933-ban Gyulán, a nagyrománvárosi templomban tartott éves közgyűlésen az esperesi teendők ellátásával megbízták Szabó Demetert. 1933-ban azonban újabb közgyűlést tartott a zsinat, melyen a két pályázó, Szabó Demeter gyulai és Oláh János méhkeréki lelkész közül az utóbbit választották meg esperesnek. Ugyanezen a gyűlésen négy esperesi kerület (Gyula, Kétegyháza, Méhkerék, Budapest) létrehozását határozták el annak érdekében, hogy független püspökséget hozhassanak létre. A további terveket azonban nem lehetett végrehajtani, mert ütköztek a magyar kormánynak a harmincas években folytatott, a Magyar Ortodox Egyház létrehozására irányuló törekvéseivel. A kormány részéről a magyarországi görögkeleti egyház rendezésének alapelve a magyar ortodox egyház létrehozásának szükségessége volt, amelyhez az 1920. évi népszámlálásnak a görögkeleti lakosság nemzetiségi hovatartozására vonatkozó számadatai szolgáltatták az alapot. Az egységes görögkeleti magyar egyház és püspökség létrehozásának feltétele az volt, hogy az egyházközségek önmaguk fejezzék ki csatlakozási szándékukat, és kérjék a magyar liturgia bevezetését. A cél érdekében a hatalom képviselői pressziót gyakoroltak a román ortodox lelkészekre. 1940-ben három parókia, Battonya, Magyarcsanád és Budapest kivételével minden román ortodox egyházközség csatlakozott a Magyar Ortodox Egyházhoz, melynek adminisztrátorává Popoff Mihályt nevezték ki. Popoff Mihályt vitatott előélete miatt nem fogadták el az egyházközségek képviselői, ezért 1944-ben félreállították és helyébe két adminisztrátor-helyettest neveztek ki, Szabó Theofánt a ruszin és a méhkeréki Oláh Jánost a magyar egyházrész élére. Az adminisztrátor-helyettesi tisztség vállalása miatt a nagyváradi román ortodox püspök felmentette Oláh Jánost a papi szolgálat alól.

31 A Magyar Ortodox Egyházhoz való, csak látszólag önkéntes csatlakozás nem lehetett végleges, hiszen nem egyezett a román ortodox egyházi főhatóságok, valamint a lelkészek és a hívek többségének akaratával. Szabó Demeter és Negru György gyulai lelkészek vezetésével, a gyulai hívek az 1943-ban megtartott szinóduson kimondták az elválást a Magyar Ortodox Egyháztól. A gyulaiak lépését követte a többi parókia is. Bár Oláh János adminisztrátor-helyettes megtett minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a román egyházközségek a Magyar 75