Világnak világa. Egyházak a Körösök vidékén (Gyulai katalógusok 8. Gyula, 2000)

Táborszky László: Evangélikusok a Körösök vidékén

Jézus Krisztus születésének a 2000., a keresztény egyház magyarországi megszervezésének és államiságának 1000. évfordulója jó alkalom arra, hogy emlékezzünk e vidék keresztyénségének múltjára is, és tekintsünk az ezen a tájon, elsősorban Békés megyében élő evangélikus gyülekezetekre. A megye dús legelőkben bővelkedő, folyóvizekben igen gazdag földje jó lehetőséget kínált a honfoglaló magyaroknak a letelepedésre. A honfoglalást követő időkben a keresztény misszió ezen a tájon nagy nehézségekbe ütközött. A vidék hatalmas ura, Vata a „keresztényég dühös ellenének" bizonyult, aki gátolni igyekezett a magyarok keresztény hitre térítését. Vata minden törekvése ellenére Szent István egyházszervező törvényeinek megfelelően Békés megyében is kialakult az egyházi szervezet. A keresztény hit hirdetésére és a nép oktatására számos kis templom és monostor épült. Olyan kis helyen is, mint pl. Sima, két kőtemplom is létesült. Orosháza határában pedig négy kis templom állott. De nem csak kis templomok épültek. Vésztőtől nyugatra, Csolt-Mágoron felépítettek egy nagyméretűnek mondható templomot, monostort, amelynek alapjai ma is láthatók. A középkori Magyarországon meggyökeresedett a kereszténység. A XVI. században jelentős változások történtek mind az egyház, mind az ország életében. A mohácsi vész, Buda eleste után az ország tekintélyes része török fennhatóság alá került. A török elleni harcokban falvak, városok tömege szenvedett súlyos károkat. A lakóházakon kívül sok templom is elpusztult. Ezek nagy része már protestáns volt. A reformáció ugyanis rohamosan terjedt ezen a tájon. A sokat szenvedett, elgyötört lakosság szívesen fogadta az anyanyelvén szóló evangéliumot, amelyből vigasztalást, reménységet, erőt nyert. Olyan kiváló férfiak hirdették az igét, mint Gálszécsi Isván, Ozorai Imre, Szegedi Kis István. Gálszécsi István énekeskönyve a legrégibb magyar énekes és hangjegyes könyv, amelyből csak néhány levélnyi töredék maradt fenn. Karácsonyi János vármegyénk történetéről szóló könyvében ezt írja Szegedi Kis Istvánról: „számos és buzgó követőkre tett szert." Az ő munkásága eredményének is tekinthető, hogy megyénkben a református hívek és gyülekezetek száma igen jelentős. Mágócsy Gáspár gyulai várkormányzóságának idején: „az egész gyulai várőrség, és a város lakosainak gazdagabb része mind protestánssá, mégpedig lutheránussá lőn". A török hódítók elleni harcokban a gyulai vár 1552-től a végvárak láncolatának egyik legfontosabb erőssége lett, de 1566-ban a törökök kezére került. Ezt követően Gyula 1695-ben történt felszabadulásáig Békés megyében állandó lakosok csak a vizektől szabdalt, mocsaras területeken élhettek. A törökök kiűzése után az elpusztult Körös menti települések, lakatlan puszták benépesítéséhez a magyarok kevesen voltak. Ezt ismerte fel a megye legnagyobb részének új földesura, Harruckern János György, aki különböző kedvezményekkel, - többek között a vallás szabad gyakorlásának engedélyezésével igyekezett birtokán letelepíteni a különböző nyelvű és vallású, eltérő hagyományokat őrző lakosokat. A telepesek között magyarok, németek és szlovákok voltak, akik fele részben a katolikus vallást követték. Szorgalmas, szívós munkájuk eredményeként az elvadult föld termővé változott. 27