A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

birodalomnak, amely vezetésükkel összefogja a különböző, korábban már ott élő és a velük odavándorolt más keleti germán népeket (herulokat, rugiakat, szkíreket) is. Mindezen események kapcsán semmiféle említés sem történik a gepidákról; nem szerepelnek a markomann háborúk nyugtalan éveiben feltűnő, a rómaiak által számon tartott és az írott forrásokban így sűrűn előforduló népek között. Több történész ezt a hiányt azzal magyarázza, hogy a gepidák a kora császárkorban nemhogy önálló politikai alakulatot, hanem önálló etnikumot is aligha képezhettek. A gótok egy részének délkeleti irányú elvonulása után, a Visztula alsó folyása környékén „hátramaradó" gótokból alakult volna csak ki a gepidának nevezett etnikum, amely ezek szerint az i. sz. II. század második felénél, a III. század első felénél nem lenne régibb.

8 Jordanes még közvetlenül a Visztula-menti gepida őshaza leírása után, azzal összefüggésben említi a nép első királyát, név szerint Fastidát, aki az első hódító akcióikat megindította. Messze vezette a hadjáratait, hiszen először a burgundok ellen viselt győztes háborút, majd a gótok ellen támadt. Jordanes munkájában maradt fenn az események részletes leírása. „Fastida, a gepidák királya, nyugodt népét felizgatta és a hon határait fegyverrel bővítette. A burgundokat ugyanis majdnem a végpusztulásig megsemmisítette, és néhány más népet is legyőzött. A gótokat is oktalanul ingerelvén, kiállhatatlan kötekedésével megsértette az előbbi vérrokonsági szövetséget, és míg dölyfös kevélységtől szerfölött hajtva népének területeket igyekezett szerezni, hona lakosságát ritkította meg. Tehát követeket küldött Ostrogothához, akinek akkor mind az osztrogótok, mind a vezegótok, azaz ugyanazon népnek mindkét törzse uralma alatt állott, s panaszkodott, hogy be van zárva zord hegyektől és beékelve sűrű erdők közé s kettő közül azt az egyet követelte, hogy vagy legyen készen a háborúra vagy pedig területek átengedésére. Ekkor Ostrogotha, a gótok királya, mint ahogy határozott lelkületű volt, azt felelte a követnek, hogy ő irtózik az ilyen harctól, mivel kegyetlen és mindenképpen bűnös dolog, hogy a rokonok fegyverrel álljanak egymással szembe, országát azonban elhagyni nem fogja. De minek többet? A gepidák haddal támadnak, s hogy gyengébbnek ne láttassék, Ostrogotha is kivezette ellenük a hadait és megütközött velük Galtis városánál, amely mellett az Aüha folyik. Ott mindkét részről vitézül küzdöttek annál is inkább, mert egyforma fegyverekkel és harcmóddal szálltak szembe egymással. Azonban a jobb ügy és élénk lelkületük a gótokat segítették diadalra. Mikor végre a gepidák egy része meghátrált, az éj véget vetett a csatának. Ekkor Fastida, a gepidák királya övéinek holttetemeit visszahagyván, hazájába sietett, megalázva épp oly szégyenletes gyalázattal, mint aminő dölyfösséggel felfuvalkodott volt. A győztes gótok megelégedve a gepidák elvonulásával visszatértek és hazájukban békében éltek, míg csak Ostrogotha volt a királyuk."

4 A lezajlott eseményeket évszázadokkal később rögzítette a gót krónikás, és talán már az ő számára sem volt világos az, ami után a modern történeti-régészeti kutatás is nyomoz: hol és mikor zajlott le az összecsapás. Az események értékeléséhez segítségül hívható egy, a történtekkel egykorú római forrás, amely szintén csatáról számol be, valószínűleg a 291. évből.

10 Ez utóbbi leírás szerint a „tervingek, a gótok másik része", a taifalokkal együtt a vandálok és a gepidák ellen harcolt.

11 A kutatás nagyobb része a két forrás által leírt eseményt azonosnak tekinti. Mivel az utóbbi forrás jól keltezhető, a csata időpontját 291-ben határozza meg, és a csata céljaként a rómaiaktól már két évtizede felhagyott Dacia provinciát jelöli meg. Jordanes maga máskorra tette az események idejét. Szerinte a gót-gepida háborút az utóbbiak irigysége váltotta ki: irigyelték ugyanis a zsákmányt, amit a gótok (a taifalokkal, astringokkal, karpokkal, peucinokkal együtt) Moesiában, Marcianopolisban raboltak.

12 Ez a hadjárat szerinte 16