A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Gallina Zsolt: A gepidák hitvilága

3. kép. Állatábrázolás a gyulai, aranyozott ezüst díszcsaton (lásd katalógus 22. sz.) (főleg Odin) kísérői voltak.

29 E forrásokból eredtek az állatstílusok, ami mögött a germán hitvilág rejtőzött. Ezek az állatszimbólumok mítoszokat, eredetmondákat fejeztek ki és egyben védték viselőiket is. Az idők folyamán a forma, a díszítés, az állat- és növényornamentika egyszerűsödött, miután eredeti tartalma fokozatosan elveszítette jelentését. A VI. századi ékszereken a ragadozó állatalakok és állatfejek sematikussá váltak, a korábban jelentést hordozó növényi minta geometrikus díszítőelemmé lett. Az ősi valós állatok fejlődés során torzultak mitikus szörnyekké. Eredeti jelentésükben azonban ezek az állatok totemek, valós állatok, a pogány hitvilág „szent képei" voltak.

30 A gepidáknál az ún. I. germán állatstílust tudjuk megfigyelni, a pannóniai langobard korszak elején, a VI. század első harmadától. Ezek hemzsegnek a pogány hitvilági elemektől: csőrüknél összekomponált, heraldikus elrendezésű madárfigurák, kettősheraldikus szörnypárok, nagyhajú szörny-embermadár figurák (Valkűrök), összekomponált emberfejek, embermaszkok, sasfejek, szalagokból font, kígyótestű madárfigurák, állatfejes szalagok, nagykarmú ragadozócombok, szétnyitott állatfigurák. Klasszikus példája a szentes-nagyhegyi temető 84. sírjának egyenlő karú, skandináviai készítésű fibulája (2. kép), ahol elnyújtott szörnyállatok sora figyelhető meg.

31 Az I. germán állatstílus figyelhető még meg a Szolnok-Szandaszőlősön feltárt temető 124. sírjának fibuláján

32 és a gyulai csaton (3. kép)™ E tárgyak azonban a gepida emlékanyagban többnyire idegenek és skandináv importnak tekinthetők.

34 A gepidák ősi, az északi germánok jól ismert pogány hitével rokonságban levő, vallására utalnak északi kapcsolataik. Debrecen környékén mesés, bikafejes lovon ülő férfifejes, rúnafeliratos, svasztikás brakteáták kerültek elő. Az Odinnal/Wotannal azonosítható férfi, feltehetően, csodalován, a Sleipniren ül, vagy azt gyógyítja. Körülötte rúnás cartouche található. E példányok a mai Dél-Svédországban készültek a VI. század elején. A vékony lemezből készült, pénzt utánzó, egyoldalú brakteáták előképei eredetileg római érmek, illetve IV. századi, barbár előkelőknek adományozott császármedaillonok császárportréi voltak. Az amulettként viselt brakteátákon e képmásokat a germán főistennel azonosították, és 4. kép. Debrecen környéki brakteáták pogány szimbólumokkal (BÓNA 1974. 24. rajz) 97