A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Mesterházy Károly: A gepidák kereskedelme és népi kapcsolatai

Bizánci importból származhatnak a keskeny, lemezes tarsolycsatok és szíjvégek (Tiszaderzs 3. sír,

34 Hódmezővásárhely-Dilinka-Franciszti téglagyár),

35 a beütött pont és áttört vonaldíszes csatok, szíjvégek (Magyarcsanád-Bökény 9. és D sír).

36 A gazdag családok luxusárukat is vásárolhattak, mint ezüstedényeket (pl. a Tóti kézmosó készlet korsói), de fegyvereket is. Erre már a III. századtól van adatunk (Geszteréd, Herpály). A gepidák azonban nem a Keleti- vagy Nyugatrómai Birodalomban intézték fegyvervásárlásaikat. Ennek legalábbis még nincs régészeti nyoma. A beszerzés forrásaira részben az ún. Baldenheimi típusú sisakok előfordulásából következtethetünk (Batajnica, Szentes-Berekhát), amelyek itáliai gót műhelyek termékei.

37 A kardok közül is többről feltételezhető, hogy kereskedelmi áruként kerültek a Tisza vidékére. Bár a vasanyag származáshelyét és útját nem ismerjük, a fegyverek szereléke, a markolatdíszítések és hüvelyveretek árulkodóak. Markolatuk alapján nyugati (frank-délnémet) területről valók a Szőreg 23. és 68. sír kardjai, hüvelytorkolat veretük szerint az érmihályfalvi és a szőregi 64. sír kardjai, valamint koptatójuk alapján is az érmihályfalvi (rokona Basel-Gotterbarmweg 19. sírjában), a szentes-kökényzugi 68. sír, egy dombói (Rakovác) és kormadini sír kardjai.

38 Lehet, hogy a Karoling- és Ottó-kori kardgyártás és export gyökerei erre a korra nyúlnak vissza. Közös műhelyre vallanak a kannelurás pajzsdudorok (Tiszakarád-Inasa, Tiszadob-Sziget, Tiszavalk, Csökmő, Bodrogszerdahely, Budatelke (Budesti), volt Kolozs m., stb.,

39 amelyek ha nem gepida készítmények, akkor a Przeworsk-kultúra vandáljaitól is származhatnak (Dobrodzien csoport).

40 A germán népek közül a legjelentősebb kapcsolat a keleti gótokkal alakult ki. Míg a Krím vidéki gótok egy jellegzetes női viseleti tartozéka, a nagy sasfejes csatok egy példánya eljutott a Tisza vidékére (Keve/Kovin), ennek kissé átfogalmazott típusa már a Tisza mentén alakult ki (Szolnok-Szanda, Szentes-Nagyhegy, Hódmező vásárhely-Kishomok). Keleti eredetű darabokat találtak Kisjenőn (Fundatura) és egy szerémségi lelőhelyen.

41 Az ártánd-nagyfarkasdombi 185. sír kis kengyelfibulájának hasonmása nemcsak Záhonyból került elő, hanem a Krímben is. Mivel Artándon egy elpusztított sírból szórványként is előfordul (2. kép 2), valószínűbb, hogy e fibula az Alföldről került Tamanyba.

42 Hasonlóképpen Tisza vidéki hatásra tűnnek fel az osztrogótoknál is a bökénymindszenti madárfej-koszorús fibula utánzatai.

43 A gerezdéit díszű pajzsdudorok Krímbeli feltűnése a kapcsolatok még nem teljesen felderített módját jelzi. Annak ellenére, hogy a hunok az osztrogótokkal veretik le a gepidákat a 420-as évek körül, s ettől kezdve szinte állandóan ellenséges a viszony a két nép között, a keleti gót készítmények továbbra is nagy hatást gyakorolnak a gepida fémművességre-ötvösségre. Ennek két oka is van. A gótok az V. században, sőt már előtte is fejlett ipari tevékenységet folytató antik városok közelében vagy bennük laktak. A Feketetenger-parti városok egyfelől, majd Pannónia és Illiricum városai, később az itáliai városok mestereitől megtanulták a késő római városi ipart, és ezzel ötvösségük is felvirágzik. De még mielőtt a keleti gótok elfoglalták volna Eszak-Itáliát, már előbb is, Odoaker germánjai is ugyanezt az „ipariskolát" járták ki. Magas színvonalú mesterségbeli tudás és új motívumok alakítják át a régi germán ötvösséget, melynek termékeit megszerezni majd utánozni egyaránt presztízs kérdés mások számára is. így 84