A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Mesterházy Károly: A gepidák kereskedelme és népi kapcsolatai

A kereskedelem és egyéb kapcsolatok szempontjából fontos újabb időszak kezdete a IV. század utolsó harmada, amikor egyértelműen gepida temetők tűnnek fel a Csörsz-árok külső vonalánál, illetve annak közelében. A kutatás mai állapota szerint kulcsfontosságú temetők Ártánd és Biharkeresztes területén kerültek elő, s ma hallgatólagosan vagy bevallva a viszonyítás alapjai.

8 Néhány újabb temető (Tiszakarád-Inasa, Tiszadob-Sziget, Tiszavalk) etnikumát vitatják, és a gepida etnikum

9 ellenében a szarmata arcaragantes-szel kapcsolják össze.

10 E temetők közül néhány a hunok megjelenésekor megszűnik, máshol, pl. Ártándon a települések megmaradnak, temetőik is folyamatosak az V. század közepéig, sőt végéig. Valójában ez az a korszak, amikor a sírleletek alapján kiterjedt kapcsolatokról számolhatunk be. A legjelentősebb számban a pénzek maradtak ránk, de ezek nem valószínű, hogy a kereskedelem révén kerültek ide. Ha alkalmanként fizetőeszközként is felhasználták őket, ez még nem jelent valódi pénzforgalmat,

11 hanem az arany tezaurálását. Főleg a pénzek nyersanyagát hasznosították (beolvasztották). A pénzek számának megszaporodása, lévén korszakunk második fele azonos a hun korszakkal, a gepidák növekvő részesedését jelzi a hunok évi adójából. Hasonlóképpen nem mind tekinthetők kereskedelmi árunak a fejedelmi sírok kincsei (Apahida, Szamosfalva). A pénzeknél jobban jelzi a kereskedelem szerepét az üvegáru, amely a szarmata lakosságú területekéhez képest a IV század végétől hirtelen megszaporodik. A kerekded aljú mohazöld poharak, pettyekkel vagy azok nélkül a soros temetők gazdagabb sírjaiban is megjelennek (Magyarhomorog, Ártánd-Nagyfarkasdomb, mindkettő szórvány, Tápé-Malajdok, Csongrád-Kaszárnya).

12 Jellemző, hogy olyan temetőkben is, amelyek még szarmata többségű környezetben tűnnek fel (Csongrád-Kaszárnya), viszonylag sok üvegedény került elő. Ezek részben nyugati eredetűek, részben pedig keleti üvegek. Jellemző pl. egy Hódmezővásárhelyen, a Franciszti téglagyárban talált, csiszolt díszű pohár, kehely alakú. Sajtényból is van egy közeli párja.

13 A típus a Csernyahovi-kultúrában is előfordul (Tirgsor), de elterjedésére a skandináviai darabok jellemzőek (Valstenarum, Höirup, Nyrup, Ströby, stb.). Ami azt jelzi, hogy a típus a Fekete-tenger parti városok készítménye, s onnan jutottak el példányai a kereskedelem révén a IV század végén a Kárpát-medencébe és északra egyaránt. Az V. században folytatódik az üvegáru beáramlása a gepida közösségekhez, ami feltétlenül azt jelenti, hogy sem a hun korszakot megelőzően, sem a hun korban nem változtak a kereskedelem feltételei, a vásárlóerő pedig éppen hogy növekedett. Nemcsak kis üvegpoharak, hanem ritka üvegserlegek jelzik a tehetősek igényeit (Barabás, Gencs, Nagyvárad-Micskepuszta, Tárnáméra, Marosvásárhely-Téglagyár).

14 Ezek az üvegedények is különböző irányból kerülhettek Gepidiába. A barabási és tarnamérai serlegek a későbbi Bizánci Birodalom területéről származnak, a kisebb poharak lehetnek nyugati készítmények is, melyek Sirmium felől érkeztek a Barbaricumba. Külön vizsgálatot igényelnek a birodalmon kívül készült üvegek (edények és gyöngyök egyaránt), amelyeknek a létezéséről ma már tudunk,

13 de e tekintetben Sarmatia és Gepidia üvegleletei még némák. E korszak keleti kereskedelmi árujaként jelennek meg az ún. sugaras hátú fémtükrök. Elterjedésük valószínűleg a hun kor előtti, menekülő alánokhoz kapcsol82