A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Cseh János: Kutatások gepida települések régészeti nyomai után Kengyel területén (1990–1995)

valamint az ehhez kapcsolódó kisméretű edényégető kemencéből és sütőkemencéből. A másiknál igen-igen érdekes, különleges teleplétesítményt volt alkalmam dokumentálni: két szimpla, mindennapi vermet átégett tüzelőcsatorna kötött össze. Örültem ennek, mert a Közép-Tisza vidéken ilyen még nem került elő ebből a periódusból. Sajátos funkciója, rendeltetése lehetett. Munkám folyamán nagyobb mennyiségű cserépanyagot gyűjthettem, amely már akkor, a megtisztítás, mosás előtt világossá tette, hogy segítségével egész skáláit lehet majd a Kengyel-parti IV-V. századi kerámiának azonosítani, jellemezni. Szinte minden mást felülműló régisége volt Kengyel-part-III. aprócska településének egy előzetesen kardveretnek tartható bronztárgy. EGY SZERÉNYEBB LELETMENTŐ ÁSATÁS EREDMÉNYEIRŐL (KENG YEL-PART-II. ) Kengyel-part-I. kora népvándorlás kori településeitől néhány száz méter távolságra 1991 április-május folyamán újabb gepida telepnyomokra leltem (csatorna partfalában). A föltáró munkára ősszel és 1992 kora tavaszán kerítettem sort, ami azonban, részint a hely viszonyai miatt, nem hozott túlságosan kimagasló eredményt. Mindenesetre fel tudtam tárni egy gödörház-részletet. Az agancsleletek folytán gondolhattam arra, hogy itt, a Kengyel-part-I. lelőhellyel szinkronban, az V század második felére, a VI. század elejére tehető maradványokról van szó. Ennek a pontnak a kutatását komolyabban nem is vittem tovább, mivel a lelőhely, mint említettem, nem volt ígéretes. 1992 tavaszának eme heteiben Kengyel-part-I. lelőhelynél is dolgoztam (gödrök, árkok, zömmel V. századiak), ámde az igazi nagy föladat nem itt, hanem a kengyeli határ egy másik pontján várt rám. VI. SZÁZADI GEPIDA HÁZAK A SZOLNOKI ÚT MELLETT (VÍGH-TANYA) „Barbár rúnajelet kőristáblára is írhatsz: az, mi papíroson áll, állhat egy ágdarabon." (Venantius Fortunatus poitiers-i püspök VI. századi disztichonja, BERNÁTH 1991. 286.) Az impozáns magasparton 1992 márciusának legelején leltem ama kiszántott, hamus házhelyekre, melyek a lelőhely, a mikrorégió ezen pontjának kutatására inspiráltak (nyomban akkor és októberben). Hosszú-hosszú, több száz méter kiterjedésű területsávban elszórtan, magányosan feküdtek a több-kevesebb valószínűséggel gepidának tartható fölszíni jelenségek. Ásatási naplóm szerint az első napok azzal teltek, hogy néhány foltot kutatóárokkal átvágjak és megbizonyosodjak arról, vannak-e egyáltalán elszíneződések a talaj megfelelő szintjén. Miután a szondázó munka eredményt hozott, kezdtem el a módszeres rábontást a viszonylag jó állapotban ránk maradt, középméretű, négyszögletes, oszlop-szerkezetes kunyhóalapokra. A házak (összesen négy) és egy gödör betöltődéséből kikerült, ehhez hozzátéve a fölszínről szórványként gyűjtött gepida kori tárgyi anyagot - a kengyeli mikrorégióban - átlagosnak kellett hogy tekintsem; ám egy-két ritkaság, és nem is akármilyen, sem maradt el. Ilyen kuriózum volt (bár csak jóval később fedeztetett föl) egy rúna-föliratos, kétsoros csontfésű bekarcolt három betűjével (8. kép), azután pedig 67