A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Cseh János: Kutatások gepida települések régészeti nyomai után Kengyel területén (1990–1995)

Tüzetesebben bejárván a környező részeket kitűnt, hogy, bizonyos távolságra egymástól, valójában két különálló települési tömb, szálláshely létezett errefelé. Ezek az észlelések mutatták meg, jelölték ki számomra az ásatási munka további irányát, menetét. A legelső objektum, amely napvilágra jutott, egy fazekasműhely volt beomlott kemencéjével és munkagödrével. A kerámiaanyagból, mit ehelyütt gyűjtenem sikerült, mindenekelőtt a változatos bepecsételt és vonalas (értsd besimított) díszítésű agyagkészítmények a kiemelkedők igazán a legjobb kvalitásban, ame4. kép. Az V-VI. század fordulója körül épített, földbe süllyesztett padlás kunyhó maradványa, valamint beleásott gödör és árokrészlet (Baghy-homok, G objektum) lyet egyáltalán lehetséges volt készíteni ebben a korszakban. Nagy örömmel konstatáltam előkerülésüket. A műhelytől csupán néhány méterre előbb olyan gödröt tártam föl, melynek oldalában a germánok sütőkemencét építettek. A dolog kissé meglepett, hiszen addig a napig alig volt ismert gepida kemence, kuptor a VI. századból. A harmadik objektum egy mindennapos, „közönséges" földbe-ásott háznak bizonyult. A szürke, szemcsés kerámián fölül sűrűfésű, bronzveret, szövőszéksúlyok (a padlón) a fölemlíteni méltó leletek, jelenségek. Miután végére értem ezen északi blokk föltárásának, a délinél kezdtem munkába, némi igyekezettel, hogy még a késő őszi időszak beköszönte előtt jussak valamire az itteni lelőhelyen is. Az a talajelszíneződés, amelyre először ráástam, egy igencsak erodálódott kunyhóalapozás volt, kétoszlopos szerkezettel. Az ilyenféle jelenségek bizonyosfajta problematikussága okán gondosabban bontogattam a járószinten előtűnő tűzhelyfoltot - az addig dokumentált kengyeli telepobjektumoknál egyedül a gölöncsérműhely gödrében észleltem valami hasonlót. Egy másik ház, aminek feltárását ebben az idényben nem is tudtam befejezni, csak a következő éviben, eredeti kontúrját tekintve csupán részletében volt „megfogható". Érdekessége egyrészt, különlegessége a Közép-Tisza mentén a földpadka. Másrészt valamilyen falifülke (?), szövőszéksúlyok kupacával, szinte elengedhetetlen tartozékaiként a gepida háztartásoknak. Leletei, keramikája nyomán nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy ez a középméretű épület az V-VI. század fordulója körül állt. A következő esztendő (1991) kora tavaszán megindult ásatási munka, Baghyhomoknál, kizárólag a déli blokkra korlátozódott. Legelőször egy nagyobb méretű gödör szaporította a föltárt objektumok számát, majd olyan jelenség-együttes kibontásán dolgoztam, amely átlagos terjedelmű, négyszögletes, ágasos-szelemenes vázú házat, vermet és árokszakaszt foglalt magában (4. kép), éspedig egymásba ásva (szuperpozíciók). Ritkasága folytán főképpen az árok volt figyelemre méltó, bár nem tudtam teljes bizonyosságot szerezni róla, hogy a gepida korban ásták-e. A szóban forgó déli blokk legimpozánsabb épületmaradványának egy méretes földbe sülylyesztett aljú ház bizonyult, masszív oszlophelyekkel és egyik sarkában sütőke63