A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

nagyméretű, ezüst lemezből készült fibuláknak a használata (9. kép). Az Alföldön jó néhány sírleletben szerepel ez az ékszertípus; de ezen kívül a gazdag nők viseletéhez tartozó többi díszítmény is szinte „standardizálódott", s nagyobb területen terjedt el. Az említett ezüst lemezes fibula páron túl egyszerűbb fibulákat, ékvéséses díszű, ezüst övcsatot, poliédrikus végződésű, kőbetétes fülbevalókat, nemesfém karpereceket, nyakukon borostyán-, karneol-, kalcedon- és üveggyöngyöket hordtak a korszak előkelő és jómódú dámái.

37 Ez az a leletanyag, ami a Felső-Tisza vidék után a Tisza középső folyásának vidékén is megjelenik (lásd pl. a gyulavári lelet). A Felső-Tisza vidéki kör legkésőbbi és leggazdagabb temetkezése a gávai, amely már az V. sz. 2. feléből származik, s ezért már biztosan gepidának határozható meg. Az Balsán (1-2), Perjámoson (3) és Mádon (4-6) elóelőkelő nőket vagy magányosan, került tárgyak (BIERBRAUER 1991. 548.) vagy néhány sírós temetőkben helyezték nyugalomra; ellenben a korszak köznépi temetkezéseit alig ismerjük; a kevés és jellegtelen tárggyal, ráadásul esetleg magányosan előkerülő sírok keltezése sok esetben túllépi a régész lehetőségeit. A 455 után a Tiszántúlt és Erdélyt, majd 471 után a Szerémséget megszálló gepidák térben és időben jól körülhatárolható régészeti kultúrája csak e terület fokozatos birtokbavétele után, az V. század utolsó negyedétől ragadható meg. E korai Merovingkori kultúra létrejötte az alamannok és bajuvárok (nem tárgytípusokban) hasonló kultúrájának létrejöttével állítható párhuzamba: egyaránt jellemző rájuk az V. század végén kezdődő nagy, soros temetők (Reihengräberfeld) és a huzamosabb megtelepedésre mutató telepek használata. A gepida királyság régészeti kultúrájának kialakításában talán részt vehettek a korábban is e helyütt élő késő szarmata népesség megmaradt elemei, de pl. a hunkor előtt és részben ez alatt a Körös-Maros-Tisza vidékén élő, kevert népességű csoportokkal (Tápé-Malajdok, Csongrád stb.) való kontinuitásuk bizonytalan (10. kép).™ JEGYZETEK 1. JORDANES Get. 95. A forrásokat az eredeti nyelven lásd: LAKATOS 1973. 2. Jordanes Cassiodorus később elveszett gót történetét kivonatolta, amelyet ez utóbbi szerző Nagy Theuderich itáliai osztrogót király kérésére készített. A kérdésről legutóbb JORDANES 1993. 203-205. 25