A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

Ma a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a kincs a gepida uralkodóház tulajdona lehetett,

32 bár éppen a feltételezett kapcsolatok idején (IV. század) egyetlen római forrás sem említi, semmiféle összefüggésben sem a gepidák népét, sem ezek királyait. A kincs kérdéskörét a legújabban összefoglaló tanulmányában R. Stark arra figyelmeztet, hogy bár szerinte is „megfontolandó és elfogadható" a „gepida teória", de az egykorú barbár „gens"-eknek mind az összetétele, mind a szállásterülete valószínűleg nagyon változékony lehetett az V. sz. 1. felének igen mozgalmas idejében. A szerző szerint a kincs tárgyai nem tarthatók tipikusan gepidának, s feltehetőleg minden keleti germán „gens" királyi dinasztiájának kincsei hasonló összetételűek lehettek.

33 A kutatók zöme tehát az V. sz. közepének gepida történelmi eseményei között kereste és keresi a lelet elrejtésének okát (8. kép). Logikus az a feltételezés, hogy egy királyi dinasztia kincseit dinasztiaváltáskor szokás elrejteni a fenyegető veszély elől: s bár nem ismerjük az Ardarikot megelőző gepida király(ok) neve(i)t, feltehetőleg az ő javaikat ásták a földbe a Magura-hegy alatt.

34 453-ban meghalt Attila. Halála után három, főfeleségétől, Arykántól született fia próbálta megosztani egymás között a hatalmat; s nemcsak magát a birodalmat, hanem az addig hűséges, alávetett népeket is, ráadásul azok megkérdezése nélkül. Az események Jordanes leírásában az alábbiak: „Attila fiai ugyanis, akik bujaságának korlátlansága következtében majdnem népet alkottak, azt követelték, hogy a nemzetek egyformán osztassanak el közöttük és hogy a harcias királyok népeikkel együtt cselédség módjára sorsoltassanak ki. Mikor ezt Ardarik, a gepidák királya megtudta, bosszankodva 7. kép. Maximianus Herculeus (286-305) madalionja (KISS 1999A. 37.) 8. kép. Válogatás a szilágysomlyói II. kincsből (KISS 1999A. 61.) 23