Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

nélkül alakul ki. Gyoma 133. telepén a fémfeldolgozó ipari tevékenység az i. sz. II. század végén indult meg, egyidőben a markomann háborúk során - vagy közvetlenül ezután - befogadott dák népesség megjelenésével, akikről köztudott, hogy magas színvonalú vasfeldolgozással rendelkeztek. 5. Itt most csak a római-szarmata kereskedelemmel foglalkozunk részletesebben. 6. A szomszédos határtartományokból, Pannoniából, Moesiából és Daciából, valamint a távolabbi tartományokból a szarmatákhoz jutó római áruk összetevőinek megléte, hiánya vagy részbeni hiánya az egyes történeti időszakokon belül jellemző és meghatározó tényező lehet a kereskedelemre. A mennyiségi és minőségi összetevők mindig az adott korszak kapcsolatait rajzolják meg. A kapcsolat jellegét és mibenlétét viszont további vizsgálódás döntheti csak el. Hogy tehát egy idegen eredetű tárgy hogyan kerül a barbárokhoz: kereskedelmi úton, zsákmányként egy háborúból, ajándékként, vagy idegen népcsoport békés vagy háborús körülmények között lejátszódó beköltözésekor behozott anyagként, azt történeti-etnikai, régészeti adatok határozhatják meg együttesen. 7. Ez is kereskedelmet jelenthet, de nem a kárpát-medencei térségben, hanem azon a vidéken, ahonnan elvándoroltak. 8. Ez a stipendium az ismert esetekben valamiféle diplomáciai, politikai megegyezés eredményeképpen jött létre. Lásd erre például VADAY 1977. 9. A különféle germán törzseknél már a korai időszakból, majd a későbbi időkben a gótoknál és a hunoknál tudunk egyéb, de főleg aranyból készült ajándékokról is. 10. A nemesfémből, elsősorban az aranyból vert pénzleleteket tekinthetnénk ajándéknak. A szarmata barbaricum elrejtett „éremkincseit" inkább a háborús eseményekkel magyarázhatjuk. Összetételükben is heterogének, ami szintén ellentmond az egyszeri ajándék minősítésének. 11. A rablóportyákat a rómaiak a szarmaták vad természetével magyarázták. A Pannoniába betörő kóbor (vagus) szarmata fogalommá vált. Az antik közhely átment a modern történelmi interpretációba is. Nem tűnt fel, hogy az említett rabló-hadjáratokra kivétel nélkül a tél végén vagy kora tavasszal került sor, tehát időszakhoz kötött. Elfogadták azt a magyarázatot, hogy a befagyott Duna tette lehetővé az átkelést a barbárok számára. A szarmatáknak azonban nem okozott problémát átjutni egy folyón, gázlón vagy egyéb átkelőhelyen más évszakban sem. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl között nincs gazdasági, kulturális különbség, azaz a kapcsolat a két terület között zavartalan volt a folyó ellenére is. Miért jelentett volna nagyobb akadályt a Duna, mint a Tisza? Emellett tudjuk, hogy lovaikat nemcsak a befagyott folyón való harcra idomították, de úsztatták is őket, s emellett csónakokat és dereglyéket is használtak. Példa erre, hogy a markomann háborúk során a békeszerződés egyik pontja megtiltja a szarmatáknak a csónakok, hajók tartását. A IV században pedig a „szolga szarmaták" elleni büntetőhadjáratban maguk a rómaiak is használták a folyón való átkeléshez a barbárok hajóit. Ez utóbbi adat egyértelműen mutatja, hogy a barbárok vízi járművei alkalmasak voltak szállításra is. 12. Ez azért is valószínű, mert római részről szinte kivétel nélkül megtorló hadjáratok követték a szarmata portyázásokat, s ha az elkerülhetetlen megtorlást vállalta egy nép, arra alapos okának kellett lennie. 13. Kivételt csak a IV századi katonai övek egy része képez, amelyek nem zsákmányként értelmezhetők. 14. VADAY 1980. 92-94. Gelejről; ISTVÁNOVITS 1990., 85. Tiszavasvári-Városföldje-Jegyzőtag 7. sírjából. A tiszaföldvár-téglagyári szarmata temető egyik női sírjában római katonai öv csatjának kettős pecke szolgált nyaklánc csüngőjéül (közöletlen). 15. VADAY 1988-89. 21. t. 4, 8. Kat. 34. Ezen a lelőhelyen több, szokványos kereskedelmi árunak nem tekinthető lelet is volt: arany pecsétgyűrű, lószerszám csüngője és római karperec. 16. A lelet közlése: THOMAS 1972. 17. A katonai szempontból fontos, római megszállású pontokon a hasonló tárgyak lehetnek kereskedelmi árucikkek is. 18. THOMAS 1972. 78. 138