Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Kulcsár Valéria: A szarmaták temetkezési rítusának jellegzetességei az Alföldön

pedig a hunkor kezdetére (IV század vége - V század eleje). Amennyiben igaz az a feltételezés, hogy ezekben a sírokban a keletről újonnan bevándorló szarmata hullámok (roxolánok - lásd a kárpát-medencei szarmaták történetéről írt munkát ugyanebben a kötetben) képviselői nyugszanak, akkor ez egyben utal a bevándorlás sokat vitatott irányára is: feltehetőleg délről közelítették meg a Kárpát-medencét az Al-Duna felől, s a Duna mentén érték el a Maros torkolatának vidékét. A legkorábbi É-i tájolású sírok II. század végiek, s ugyanerre az időre utal az az antik forráshely, amely szerint a markomann háborúk befejezése táján Marcus Aurelius császár azt az engedményt tette, hogy a jazigok Dacián keresztül érintkezhettek keleti rokonaikkal, a roxolánokkal. Ugyancsak északi tájolásával tűnik ki egy másik frissen érkezett bevándorló csoport is, amely a szállásterületnek nem a középpontjában telepedett meg, mint a fent leírt népesség, hanem a periférián. Ez a halomsíros, fegyverrel, lószerszámmal temetkező (a lószerszám egyébként nagyon ritka az alföldi szarmata sírokban!) népesség a szarmata Barbaricum határvidékét szállta meg. Sírjaik térképre vetítése a későbbi Csörsz-árok vonalát rajzolja ki, vagyis a szarmata-germán, szarmata-dák határt. Ez a megszállás valamikor a markomann háborúk idején vagy közvetlenül azt követően történhetett, hasonlóan a Tisza-Maros-Körös völgyének új jövevények általi elfoglalásához. A lószerszám sajátos díszítése, a fegyverzet bizonyos elemei, a rítus számos jegye egy földrajzilag igen távoli lovas-harcos előkelő réteggel rokonítja az alföldi leleteket. E rokonság alapján úgy tűnik, hogy az Alsó-Don vidékéről érkezett ez a népesség - ún. Hévízgyörk-Vizesdpuszta csoport -, amely halottait a keleten megszokott hagyomány szerint temette.

2 Ennek a hagyománynak az egyik legfontosabb eleme a halomemelés szokása a sír felett. Ne felejtsük el, hogy a Kárpát-medencében a kurgánok a szarmata temetkezési rítus ritka, szokatlan temetési módjai közé tartoznak. Több mint 200 lelőhelyről ismerünk jól dokumentált sírokat, míg csak 17 lelőhelyünk van, ahonnan biztosan szarmata kurgán került elő. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy az Alföldön évszázadok óta intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik, ami nem kedvez a földből emelt építményeknek. Ezeket sok esetben már nyom nélkül szétszántották. Nem véletlen, hogy sok halmos temető olyan helyeken őrződött meg, ahol egyáltalán nem művelik a földet: ilyenek pl. a Gödöllői-dombvidék és a Galga mente kurgánsírjai (Vácszentlászló, Isaszeg, Galgahévíz), amelyek erdős területen helyezkednek el, s ennek köszönhetően vészelték át a több mint másfélezer évet. Híres kurgántemető található a Hortobágyon, amelyet emberemlékezet óta legelőnek használnak. Másik okként azt kell feltételeznünk, hogy az Alföldön olyan szarmata törzsek, vagy törzstöredékek telepedtek meg, amelyek tömegében már felhagytak a halomemelés szokásával. Már a keleti sztyeppe nyugati peremén, az Al-Duna vidékén és a mai Moldova területén is megjelentek az i. sz. I—

II. században olyan szarmata temetők, amelyekben egyszerű, jelöletlen (ez alatt itt a halom hiányát értjük) sírokba temették a halottakat. E temetők száma egyelőre igen csekély, mégis őket kell a szokás elcsökevényesedésének első jeleként értékelnünk. Az elsőként bevándorló jazigokat követő újabb hullámok képviselői között azonban akadtak olyan népcsoportok is (mint a fent leírt halmos-lószerszámos-fegyveres Hévízgyörk-Vizesdpuszta kör esetében láttuk), amelyek felelevenítették a kurgánépítés tradícióját. Ha már az elhagyott hagyományoknál tartunk, itt kell rá felhívnunk a figyelmet, hogy a kárpát-medencei temetkezési rítus sokkal egységesebb és kevésbé színes, mint a keleti területeké. Az Alföldön nem ismerünk pl. katakombás temetkezéseket (hasonló elven csak a későbbiekben, az avar korban ásták ki az ún. fülkesírokat), és padmalyos sírt sem figyeltek meg egyelőre. Ennek ugyancsak az lehet a magyarázata, hogy a Fekete-tenger partvidékén vagy az Észak107