Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

Szamarkand környékén, Orlat lelőhelyen előkerült csont tarsolylemezek egyedülálló harci jeleneteket őriztek meg (a leletkörnyezet meglehetősen tág datálást tesz csak lehetővé: i. e. H-i. sz. I. század).

81 Az itt ábrázolt pikkelyes páncélos lovasok (catafractariusok) viseletének, fegyverzetének megfelelői a kor régészeti anyagában fellelhetők. Orlat földrajzi helyzete (Szogdiána területe) alapján talán nem tévedünk, ha az ábrázolásokat alánokhoz kötjük.

82 az 12. kép. Közép-Ázsiától a Duna völgyéig az alán vándorlás idején Az alánok terjeszkedése gyors volt és elsöprő. Az I. század közepén a Dnyeszter és Duna közti területen a nomád törzsszövetség élére Farzoi király

83 került, aki 60-70 táján Olbiában (a mai Nyikolajev környéke) aranypénzt veretett nemzetségi tamgával. A törzsszövetség hatalmát az I. század végére kiterjesztette a Volga és a Duna közti hatalmas területre, a DélBugig és az Al-Dunáig egészen biztosan, s nagy valószínűséggel a Kárpát-medence keleti felére is. Keleti határuk - a régészeti leletanyag alapján - azonban mindvégig a Volga maradt, a Volgától keletre, az Észak-Kaspi vidéken és a Dél-Urai vidéken leleteik nem fordulnak elő. A Volga vidékén az I. századtól létező más típusú (késő szarmata kultúra - lásd lejjebb) leletek megléte arra utal, hogy az alánok legvalószínűbb bevándorlási útvonalaként a Kaspi-tengertől délre fekvő területet kell megjelölnünk, kaukázusi átjáróként pedig talán a Darjalt. 20