Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

mánya volt. A kereskedelmi tevékenység azért sem zárható ki, mert Germaniából is ismert tevemaradvány,

139 s a lelőhelyen is volt germániai eredetű római áru. A keleti kereskedelem a II. század vége-III. század első fele közti időszakban igen erős volt Pannoniában, de egészen a IV század második harmadáig jelentős tényező maradt a tartományban. A kérdést nagyon nehéz eldönteni ilyen kevés adat alapján, mert az eddigi - tartományban előkerült - tevemaradványoknál nincs meghatározva, hogy pontosan milyen időszakra keltezhető a kísérő anyag a római koron belül. Nincs elegendő feldolgozott archaeobotanikai anyag a szarmata területről, amiből következtethetnénk a római-szarmata gabonakereskedelemre. Azt tudjuk az antik forrásokból, hogy a köles és árpa kedvelt étel volt a barbárok között. A múlt században a Marosba elsüllyedt hajót találtak, amely kölest is szállított.

140 Csak feltételezhetjük, hogy a gabona is gazdát cserélt a tartományok és a szarmaták között. Az biztos, hogy egy római békeszerződésben arra kötelezik a szarmatákat, hogy terményadót fizessenek, ez viszont jelezheti a rómaiak fogadó készségét az adott árufajtát illetően. Tiszaföldvár-Téglagyárnál előkerült egy szarmata kősúly, amely egy római pondot nyom. A mérlegre pedig elsősorban a mezőgazdasági termékek mérésénél volt szükség. A római mértékegység alkalmazása pedig utalhat a vevő személyére. A láthatatlan kereskedelemhez sorolhatjuk a kikészített bőröket és a fát is, valamint az élelmiszereket. A szarmata barbaricum egyik jellegzetes edénytípusa a felfüggeszthető hordó alakú agyagedény, melynek feltehetően fa változatait is használták a barbárok. Ezeket valószínűleg vaj és sajt készítésére és szállítására is használták. Intercisában is előkerült egy ilyen szarmata edény, ami arra utal, hogy a kishatárforgalomban szerepelhettek ezek a gyorsabban romló élelmiszerek is.

141 Feltételezték, hogy a római piacokra a szarmaták rabszolgákat is vittek.

142 Eddig azonban a szarmata rabszolgákra sem a római névanyagban nincs példa, sem az antik források nem utalnak rá közvetlenül. Az biztos, hogy a szarmaták a háborúk során foglyul ejtettek tartományi lakosokat, s ezeket feltehetően szolgálatra fogták.

143 A IV századi szarmata belháború a Sarmatae Servi és Sarmatae Liberi között dúlt.

144 A latin elnevezés szolgára, rabszolgára egyaránt vonatkozhat.

145 Végezetül ki kell emelni, hogy annak ellenére, hogy a római szomszédság és a római tárgyak hatással voltak a szarmatákra, elemeik beépültek részint a barbárok viseletébe, részint szokásaikba, sőt átformálták a szarmaták tárgyi anyagának formavilágát, számuk még sem volt jelentős. A római anyag mennyisége a teljes római kori leletanyagnak csak igen kis hányadát képezte, általában nem, vagy alig éri el az egy százalékot.

146 JEGYZETEK l.STRABÓNVII. 3. 13. 2. STRABÓN XI. 2. 3. 3. Gyoma 133. és Örménykút 52. telepfeltárásain vas bucák jelzik, hogy a nyersanyagot így szállították be a barbárokhoz, akik helyben dolgozták fel. Tacitus leírja, hogy a szarmaták a szegényebb törzsektől adó formájában is beszerezték a vasat az i. sz. I. században. (TACITUS Germ. 43. 1-2.) ...Cotinos...Osos...

partem tributorum Sarmatae, partem Quadi út alienigenis imponunt; Cotini, quo magis pudeat, ett ferrum effodiunt... 4. A nomád életmód nem kedvez azoknak az ipari tevékenységeknek, amelyek helyhez kötöttséget feltételeznek. így a fémfeldolgozás is csak a letelepedés időszakában, gyakorlatilag komoly előzmény 137