Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

szkíták voltak. A Fekete-tenger északi partvidékén a IV század közepén érte el fénykorát Ateas király vezetésével a szkíta állam, a Tanaistól az Isztrosig (Dunáig) szervezve meg egyeduralmát. Ebben az időszakban emelhették a sztyeppe dúsgazdag szkíta kurgánjainak egy részét is. „Úgy látszik az ottani barbárok (a Borysthenés=Dnyeper és a Meotis vidékéről van szó) legnagyobb részén Ateas uralkodott, aki háborút viselt Amyntas fia, Philippos ellen" - írja Strabón.

27 Ateas a Balkán irányába terjeszkedett, ahol szembekerült Philippos makedón uralkodóval. 339-ben a szkíták vereséget szenvedtek a Duna mellett,

28 s maga Ateas is - 90 éves korában! - elesett.

29 A IV század vége Szkítia számára vészterhes időszakká vált: nyugati határain folytatódtak a harcok a makedónokkal, a keleti határokon a Bosporusi Királysággal.

30 A Philippostól elszenvedett vereség utáni évtizedekben a szkíták nagy része elmenekült részben a Dnyeper alsó folyásához és a Krím sztyeppéi részére, kisebb csoportjuk pedig a Dunától délre, Dobrudzsában húzódott meg létrehozva ez utóbbi területen a források Kis Szkítiáját (Scythia Minor): „a thrákok átengedték a területet részint erőszak hatása alatt, részint a föld rosszasága miatt, merthogy legtöbb helyt mocsaras. "

31 A szkíták nyugati elmozdulásának hátterében az új iráni nép - a szarmaták - expanziója állt.

32 A hunok megélénkülő katonai-politikai aktivitása, elmozdulásuk Kína határán a III—

II. század fordulóján a különféle iráni népek nagyarányú nyugati expanzióját váltotta ki. A „szauromaták... pusztává tették Szkítia nagy részét", ahogyan azt Szicíliai Diodóros írja.

33 A szarmaták birtokba vették a Fekete-tenger északi partvidékét. Vándorlásuk következménye az Alsó-Dnyeper menti szkíta telepek és temetők megszűnése is legkésőbb az i. e. III. század első harmadának végén. A szkíták visszaszorultak a Dnyeper torkolatvidékére, ahol erődítményeket emeltek a szarmaták ellen. Ezeket csak az I. század végén - II. század elején sikerült a szarmatáknak felszámolniuk.

34 A szarmaták kezdetben csak a környező területet tudták birtokba venni. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a III. századi szarmata leletanyag az európai sztyeppe (az antik auctorok alapján Európa és Ázsia határa a Tanais) nagy részén hiányzik. A Fekete-tenger északi partvidékén az i. e. II. század végén jelentek meg a legkorábbi, szarmatákhoz köthető leletek.

35 A szarmata temetkezések III. századi Don-Dnyeper közi hiányát sokan és sokféleképpen próbálták értelmezni, de mára még nem született megfelelő magyarázat.

36 Tény, hogy egy-egy népcsoport vándorlásakor az első generáció/k leletanyagát gyakran nem könnyű kimutatni. Az i. e. II. század közepe táján mind a régészeti leletanyag, mind a források alapján nagyarányú változások mutathatók ki az egész eurázsiai sztyeppén.

37 A szarmaták egyre aktívabban mozogtak mind nyugati, mind keleti irányban. S. kép. Kora szarmata zabiák és falerák (SZIMONYENKO 1994A. 3-4. rajz) 12