Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

bár föld felé irányuló kereskedelem is fellendült.

80 Az eddigi - csak határtartományi jellegű kereskedelem profilja megváltozott, már nagyobb mennyiségben jut el a birodalom távolabbi provinciáiból, Galliából, Germániából Pannónia közvetítésével római termék a barbaricumba a kereskedelemnek ebben a „birodalmi jellegű" időszakában. A kereskedelem jellegének átformálódása azonban hosszabb folyamat, az átmenet jól mérhető az egyes telepeken. Ezt az átalakulást legjobban a szarmata barbaricum centrális területén mérhetjük le, ahol sem a kishatárforgalom, sem a szarmata területen túlra irányuló átmenő forgalom nem torzítja el a képet. Jó példa erre Gyoma 133. telepe, ahol egyértelműen látszik a római export minőségi átalakulása a markomann háborúk utáni időszakban (1. ábra). Ez azt jelenti, hogy a markomann háborúk idején a kereskedelem értelemszerűen megszűnik, majd a békekötések után ismét megindul átformálódott profillal. Ugyancsak erre az időszakra tehető, hogy a germániai termékek kiszorítják a galliai árukat a szarmata piacról.

81 A III. század első felében még jobban csökken a tartományi készítmények aránya a távolabbi tartományok leletanyagához képest. Az i. sz. III. század közepe után már megszűnnek azok a germániai műhelyek, amelyek termékeiket Pannonián át eljuttatták a barbárokhoz. Ezzel közel egy időben játszódik le a Kárpátmedencében egy olyan történelmi változás, amely nemcsak ennek a szűk térségnek, hanem az egész Római Birodalomnak sorsfordulóját jelenti. A rómaiak kénytelenek feladni Dacia tartományt, a polgári lakosságot áttelepítik, a katonaságot pedig visszavonják az Al-Duna jobb partjára. Ezzel a lépéssel lerövidül ugyan a védendő római limes a Duna-határra, de ugyanakkor megszűnik az a védőpajzs, ami a Kárpát-medencétől a keleti barbár térséget elválasztotta, s ahol a gótok, majd a hunok elől nyugatabbra szoruló barbárok bevándorlásával megnő a feszültség és a háborús nyugtalanság. így tehát a szarmata barbaricum válik a rómaiak számára egy, ún. előretolt védelmi zónává. Ez az időszak birodalmi szempontból már a késői kereskedelmi időszakot jelenti. Pannónia és a szarmaták közötti kereskedelem ebben a periódusban visszaesik, ismét csak az első periódushoz hasonló jelenségek tapasztalhatók. A római export heterogén összetételűvé válik, főleg határtartományi árucikkekből áll. Mennyiségükben sem hasonlíthatók a Severus-kori kereskedelem mutatóihoz. Azt is figyelembe kell vennünk a helyzet elemzésekor, hogy míg korábban a római kereskedelmi áruk száma nő, az árucikkek számában és szokásokban jelentkező "romanizációs folyamat" játszódik le a szarmatáknál, a késői időszakban

82 elsősorban Pannónia határ menti vidékein a katonapolitika és betelepítések miatt „barbarizálódás" érzékelhető. Ugyanekkor a IV században - éppen a politikai helyzet miatt - a barbaricumban megnő azoknak a római eredetű leleteknek a száma, amelyek a tényleges római katonai jelenléthez köthetők.

83 A fentebb elmondottakból következik, hogy nagyobb biztonsággal csak a 2. periódusban vizsgálható a határ menti, ún. kishatár forgalom, a szarmata barbaricum belsejébe érkező, valamint a szarmata földön át távolabbi területek felé irányuló ún. távolsági kereskedelem, amikor a római anyag - a korábbi és későbbi periódushoz képest - meglehetősen nagyszámú a leletanyagban. A provinciális határvidéken éppen a tartomány közelsége miatt elvileg nagyobb számban fordul elő római anyag, mint a távolabb fekvő szarmata területen. Ugyancsak magasabb lehet a római anyag száma a frekventált kereskedelmi utak mentén, illetve azok kereskedelmi szóráskörzetében. Ha egy település'gazdag, vagy társadalmi, politikai szempontból fontos szerepet játszik a barbarciumban, akkor nagyobb lehet lakosságának vásárlóereje, de éppen a fentiek miatt a római érdeklődés is feléje fordulhat.

84 A kishatárforgalomról a markomann háborúkról szóló antik tudósítás informál minket. A markomann háborúk egyik békeszerződésében a kikötések között szerepelt, hogy a szarmaták 126