Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

folyamán foglalták el a két folyó közének délebbi területeit és a Bácskát. A traianusi dák háborúk és Decebal dák király hatalmának széthullása után, Dacia provincia megalakulásakor a szarmaták átkelve a Tiszán elfoglalták a Közép-Tisza vidékét és a Bánátot Dacia tartomány nyugati határvonaláig. Csak a II. század utolsó két évtizedében, a markomann-háborúk végén terjesztették ki a hatalmukat a Felső-Tisza vidékére, ahol közös barbár határ alakult ki a szarmaták és a háborúk viharai között bevándorló germán vandálok között.

37 Az elmondottakból következik, hogy a római-szarmata kereskedelmi kapcsolatokat időben és térben meghatározva lehet csak és kell is vizsgálnunk. Szem előtt kell tartanunk azt a meghatározó tényezőt is, hogy Pannónia negatív kereskedelmi mérlegű, gazdaságilag passzív tartomány lévén, a Római Birodalom számára elsősorban nem gazdasági, hanem politikai és stratégiai szereppel bírt. Éppen ezért a barbárokkal való kereskedelemnek sem lehetett különösebb gazdasági jelentősége a rómaiak számára, ugyanakkor katonai, stratégiai szerepe fontos volt. Az, hogy a rómaiak szarmaták felé irányuló kereskedelmét a politika határozta meg, jól bizonyítja a szomszédos barbár törzseknél kimutatható római export különbsége. A legkorábbi időszakban, az i. sz. I. század végéig a jazig szarmaták egy germán törzs, a kvádok szövetségei voltak, alárendelt zsoldosként vettek részt a germán politikában. Ez tükröződött a rómaiak kapcsolatrendszerében is. Addig, amíg a kvád területen jelentős római exportot mutathatunk ki ebben az időben, a szarmatáknál szórványosan csak egy-két római eredetű tárgy tűnik fel.

38 A római érdeklődés csak a szarmaták területfoglalásának második fázisában, az i. sz. I. század végén és a II. században fordul a politikai tényezőként is megjelenő szarmaták felé. Ebben az időszakban már a bal parti szövetséges rendszerben a megerősödő jazigok a kvádokkal egyenrangú szövetségesek. Ekkor alapítják meg a rómaiak a dák király, Decebal királyságának területén Dacia római provinciát. A háborúban a jazigok is csatlakoznak a római hadsereghez. Elfoglalják a dákoktól a Bánátot. Traianus azonban az új tartományhoz csatolja a Bánát egy részét, s részben kárpótlásul az elcsatolásért, részben a szarmaták szolgálatainak fejében nem ellenzi, hogy a szállásterületüket a Közép- és Dél-Tiszántúl egy részére is kiterjesszék.

39 Ekkor már Pannónia és Dacia a barbaricumon keresztül való szárazföldi összeköttetése és a szarmaták jelentős számbeli növekedése is indokolja Róma érdeklődését. Utak és barbárföldi római építmények szerepe a kereskedelemben A római tartományok fent említett elhelyezkedése egy rendkívül hosszú határt, limest jelent, ami mind katonai, mind gazdasági szempontból fontos adottság. Pannónia és Dacia között római területen csak a Duna folyón, illetve annak mentén, a Duna bal parti limes úton, Moesia tartományon át volt kapcsolat, így rendkívül fontossá váltak a Sarmatián keresztül keletre vezető rövidebb szárazföldi utak. Ezeknek az utaknak a megléte a rendszeres kereskedelemnek is alapul szolgálhattak. Régészeti ásatáson eddig barbaricumi utat csak egy helyen sikerült feltárni, de írott forrásokból és a római leletek sűrűsödéséből, szóródásából - tehát közvetett adatokból - következtethetünk egykori meglétükre. A geográfus Ptolemaiosz a kárpát-medencei szarmata barbaricumot a Decebal-Traianus háború utáni képe szerint írta le. A katonai információknak megfelelően beszélt a szarmaták területéről. Leírása egy - délről északra, feltehetően a Tisza vonalát követő, a római katonaság előtt is ismert és használt - útról számol be, amely mellett vagy közelében fekszenek a szarmaták barbár „városai",

40 amelyek közül a legdélebbi Partiszkon.

41 A Maros déli oldalán, a bal parton vezet egy másik út, amely - a rómaiak által is ismert és 123