Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)
Cs. Tóth János: Logikai gesztusok
tás találkozásából születik. Oroján István a klasszikus avantgárdé (Mondrian, Kandinszkij) önmagát mélységesen komolyan vevó' attitűdjére támaszkodik. Sohasem a könnyed ellenállást keresi, mégis belül marad a tradicionális festői eszközök világán, hiszen képei megragadóak, szépek. Attól még progresszív a formavilága, hogy belül marad a táblakép síkján (eltekintve plasztikáitól), anyaga ugyanis olajfesték, módszere a hagyományos lazúr festés vászonra. Nem az eszközhasználattal, hanem gondolattal jeleníti meg a végtelen természet látensen meglévő' mozgásképzeteit. Olyan művészet képviselője Oroján, aki megkísérli a világ egészére való koncentrálást, de a részletek széthullását is érzékelteti eközben. Néha az egyensúly problematika jelentkezik művein, máskor az egymásra finoman és fokozatosan illesztett fekete vagy fehér színek érzékeny, de higgadt viszonyának vizsgálata. Legfrissebb művein megbontja az egységes sík felületek geometrikus egységét. A szabályos formarendszer ősrobbanás-szerűén mozdul meg, s az így keletkezett gesztusok jelegyüttese adja az új kompozíciós rendet. Az 1995-ös Alföldi Tárlaton Békéscsabán ilyen művel nyert díjat, de az aradi közönség is láthatta szeptemberben műveinek legújabb vonulatát. A geometrikus jelleg, a konstruktív szikárság feszültséget gerjeszt, ezáltal a mélyen szunnyadó érzelmek átértékelődnek, hogy a racionális logikát lágy effektusok színezzék. A féltések finom emóciók és rezdülések most ezen a vizuális nyelven mondják el Oroján István régóta kiérlelt művészi gondolatait. (Arca, 1996. Arad) SZEM (Kai 99.) 38