Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Sarusi Mihály: Oroján kedves elvonásai

Oroján Istvánra a hozzáértők azt mondják, absztrakt. S való, ha az ember szemrevételezi Oroján dolgait, egyből kitűnik elmondhatni, csak a vak nem veszi észre: a festő-rajzoló-szoborfaragó művész elvonatkoztat... Mitől is? Az irodalmi absztrakt arról nevezetes, hogy fittyet hány a valóságnak, általában az absztrakt művészet pedig - olvasható az ismerettárban - elszakad a természettől s csak a színek, vonalak, alakok külön életét kutatva jut valamire. Már-már azt mondaná az ember, hogyne, „Oroján" is csupa vonal, szín és ... „alaktalan alak", ám ha az ember belemerül egy-egy művébe, mérlegre teszi egy-egy alkotás jeleinek „valóságtartalmát", s megkérdi (magában, esetleg nem csak magától), mi köze mindennek a természethez, meglepődhet. Ahogy engem vágott mellbe... voronézi (Voronej,) képe. Az észak-moldvai (dél-bukovinai) Voronéz középkori pingált templomában magam is jártam, engem is lenyűgözött az írástudatlan nép számára „festett Szentírás"-ként is alkalmatos (az embereket a krisztusi történettel megismertető) - a Kárpátok alatt, Nagy-Magyarországon is jól ismert - külső s belső templomfal-festés szentséges csodája. Szentek, s szent történetek képei sorjáznak eme „elképesztő" görögkeleti istenháza falán, a legkülönbözőbb színek, vonalak, és alakok olyan egysége áll eléd, a képzuhatag úgy magával ragad, magához ránt, azonosulásra késztet (kényszerít?) - ez volt a megrendelő egyház célja? -, hogy föl sem tűnik (a lenyűgöző összhatás miatt), hogy a képírói teljesítményre mindamellett - (állítólag, hisz a többi moldvai föstött kolostortemplomot csak képről ismerem) bizonyos egysíkúság, az egyénítés (a falra festett szent alakok egyéniségének) a hiánya jellemző. A középkor káprázatos (ám mégiscsak az egyénítést kerülő) egyházi művészetéből majd Michelangelo s társai törnek új utakra. Ahogy beléptem a voronézi föstött istenházába, bizonyára a sötétségbe a kicsi ablakokon mégiscsak beáradó fény hatására is, rám zuhant az élmény... ezer pompás színével, ezer rendbe szerveződő vonalával, ezer „természetet utánzó" alakjával. Az élményt e moldvai vagabund-korzómban fölvillantottam, de bizonyos, hogy egész másképp írom le, mi s miként hatott reám, mint tette §tefan Oroian-Oroján Pista barátom, ha valóban nekilátok... a népi avantgárd és a posztnépi (mű)ponyva közti elbeszélő teret beportyázó modoromban. Mert Oroján mesternek „Voronéz": valahol középen egy darab aranysu29