Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

P. Fischl Klára: Klárafalva-Hajdova I. bronzkori tell település

8. kép 1-3). A bordából kialakított füzérminta legszebb példányain a felcsúcsosodás igazi bütyökké alakul,

5 melyet félkörben koncentrikus kannelúraívek vesznek körül (6. kép 1-3, 7. kép 2-3, 8. kép 1), illetve egyes esetekben lencsemintával díszítettek (7. kép 1, 9. kép 6). Ez a piramishoz hasonló bütyökkiképzés kedveltté vált és kevésbé kimunkált példányaival számos esetben találkozhatunk a durvább kivitelű, nagyméretű edényeken (8. kép 2). A koncentrikus félköríves kannelúrák mellett, szintén e technikával kialakított koncentrikus körmotívum is díszítheti az edény középső harmadát (9. kép 4). Egyes esetekben az edény testének törésvonala alatt és felett többszörösen körbefutó kannelúrát láthatunk, melyekhez szintén csatlakozhat koncentrikus félkörös minta (9. kép 1, 5). A legkedveltebb mintakombináció tehát a füzérborda, vízszintes kannelúrával vagy kannelúracsoporttal kísérve, melyekből az edény testét függőlegesen osztva hármas kannelúracsíkok csüngnek le (5. kép 1, 8. kép 2-3, 10. kép 1-2, 11. kép 1-2). Ez a díszítés az edény középső harmadát foglalja el, az alsó harmadtól elválasztó bordánál általában megszakad. A vízszintesen körbefutó kannelúracsíkokhoz alul és felül félkörös kannelúraívek csatlakozhatnak. A bekarcolt technika sem tűnik el. A pécskai teilen is megfigyelhetjük egészen az I. rétegig, csak jelentősége csökken. Nem ritka a bekarcolt és a kannelúrából kialakított díszítés közös használata sem (9. kép 2, 6, 15. kép 4). Egy esetben igen mutatós megoldással a füzérszerűen kialakított bordába húzták a két kannelúrát (15. kép 7). Természetesen egyszerűbb mintakombináció is megfigyelhető pl. Felsőpusztaszeren (FOLTINY 1944-45. XV/30), ahol egy füzérborda és egy vízszintes kannelúra látható a felső harmad osztásánál, egy ujjbenyomkodással tagolt borda az alsó harmad osztásánál és hármas függőleges kannelúracsoport a hason, vagy Csanyteleken a 16. sírban (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 51., 11. kép 6), ahol az előzőhöz hasonló a díszítés, a hasról hiányoznak a kannelúrák, a nyak és a felső harmad azonban kannelúracsíkkal tagolt stb. A középső harmad speciális formája, amikor a gömbös részt sokszöggé tagolják négyzetes lapok kialakításával (11. kép 3-4). Több esetben a vízszintesen kihajló nyakat a száj ívét követő körbefutó kannelúra vagy kannelúrák díszítik, melyekhez körben vagy szakaszosan ferde rövidebb kannelúrák, egy esetben pedig dupla bekarcolt vonalból kialakított háromszögminták társulnak (3. kép 1-10). A pécskai anyagban ez a dísztítési mód a III. rétegtől figyelhető meg (SOROCEANU 1991. 55.), de a későszőregi tálak peremén is találkozunk ezzel a bekarcolt motívummal (Szőreg 28. sír BONA 1975b. Taf.111/4). Ezek a hármas tagolású edények a pécskai teli átmeneti fázisában (IV. réteg) jelennek meg és a legjellemzőbbek a III—I réteg anyagára. S míg a hazai Perjámos-Szőreg-kultúrás temetőkben a díszítőmotívumok túlnyomó többsége bekarcolt vonalakból van kialakítva (kannelúrát a Deszk-A temető és a szőregi temető késői sírjaiban találunk csak), addig a pécskai teli és az itt bemutatott klárafalvi anyagra is a kannelúra többsége a jellemző. A hazai kutatásban elfogadott az az álláspont, hogy a benyomuló halomsíros népcsoportok a Dunát átlépve, a Vatya-kultúrát délről megkerülve igen ko96