Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

P. Fischl Klára: Klárafalva-Hajdova I. bronzkori tell település

Soroceanu a pécskai és perjámosi település anyagainak közlésével számos problémát vetett fel (SOROCEANU 1991). A Perjámos-Szőreg-kultúra temetőiből ugyanis csak szűk formakincsét ismerhettük meg az itt élő népességnek. A nagyobb és kisebb kétfülű korsó és tál jellemző hármasa mellett természetesen ismerünk más tipológiai csoportba sorolható tárgyakat is pl.: csupor, függesztőedény, bögre. De a kultúra mindennapos életének edényformái, melyek a telepeketjellemzik újdonságként hatottak és hatnak a kutatók körében. Ide tartoznak a más kultúrák, pl.: Vatya-kultúra formakincséből oly jól ismert hiszen e kultúra sok telepe kutatott - fazekak, melyek legegyszerűbb formája a hordó alakú, kevésbé vagy jobban ívelt nyakkal. Az egyenestől a csaknem derékszögben kihajló peremkiképzésűig számos példánya megtalálható ebben az anyagban is (2. kép 4-13). A peremen több esetben kihúzott bütyök jelenik meg (2. kép 1-3), amely díszítés általános jelenség a középső bronzkor végén. A perem alatt megfigyelhetünk egyszerű rátett, vagy osztott bütyköt (1. kép 1-3, 4. kép 1-2). Főző- vagy tárolóedények peremeihez csatlakoztak vagy oldalain ültek az előkerült fültöredékek is (16. kép 4-10). Sajátos módon díszítették a nyak ívét egyszerű, bevagdosott vagy ujjbenyomással tagolt bordával (1. kép 4, 4. kép 1-3, 5. kép 2, 2. kép 12-13). A nyaki bordák az edény testéből kihúzottak. Gyakran találunk bordadíszt a vállon is (4. kép 1), ami lehet rátett és kihúzott egyaránt. Ezek az enyhe „S" profilt leíró, kívül a hajlatban bordával ellátott nyaktöredékek igen könnyen összetéveszthetők egy másik edénytípus középső és alsó harmadát elválasztó, szintén bordával tagolt darabjaival (10. kép 2, 11. kép 1-2). A bordakiképzésnek itt is megfigyelhetjük mindkét módját, bár a rátett borda nagyobb mennyiségben fordul elő. Ez utóbbi edénytípus fő jellemzője, hogy az edény teste három részre tagolódik, a csonkakúpos felső és alsó rész között egy gömbszelet található (5. kép 1). Tölcséres, vagy ívelt nyakán vízszintesen kihajló perem található. Mostanáig csak néhány darabját ismertük, főleg a Perjámos-Szőreg és a Vatya-kultúrák peremterületéről (Kelebia 9., 52., 54., 67. urnafészek ZALOTAY 1957. 7., 28-29., 32.; BÓNA 1975b. Taf. 72/1, 3, 6, 7; Csanytelek-Palé 16., 22., 50. sír LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 51-52., 55., 11. kép 6, 12. kép 5, 17. kép 1; Szőreg 169. sír BÓNA 1975b. Taf. 129/6; szórványok: Taf. 129/1-3, 5,7; Taf. 130/1, 3, 5; Bugacmonostor BÓNA 1975b. Taf. 129/4; Tiszaug-Kisrétpart BÓNA 1975b. Taf. 130/6; Felsőpusztaszer FOLTINY 1944-45. XV/30). E forma legidősebb változata a kiszombori ásatás III. szelvényének rábontásából került elő, két kisapostagi bögre és egy korai szőregi korsó társaságában (HORVÁTH 1982-83. III/10). A leírásokban urnaként szerepel, hiszen a Vatya-kultúra temetőiben e funkciót töltötte be. A szőregi temető 169. sírjának edényeként sem tipológiai alapon tárgyalták, hanem rítusa alapján (pithoszos temetkezés) értékelik. A Perjámos-Szőreg-kultúrához való tartozása a pécskai ásatások teljes anyagának közléséig kérdéses volt. Soroceanu a „kettőskúpos" edénykategóriába sorolja ezt a típust (SOROCEANU 1991. 42-43.), ahol azonban az itt tárgyalt testkiképzés mellett, más nagyméretű edényformákat is találunk. Ezzel szemben különválasztja a „hasas testű, az alsó harmadnál ujjbenyom94