Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)
Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)
2. Csanytelek-Palé A volt Tisza-magasparton 1988-1990 között Trogmayer Ottó és Lőrinczy Gáborvégzett leletmentő ásatást. A középső bronzkori temető területén makói telepjelenségeket figyeltek meg. Fischl Klára 1993. évi terepbejárása során a közelben egy, kívül és belül is díszített talpas tál töredékét találta meg és telepjelenségeket figyelt meg (FISCHL 1994) , 38 3. Csongrád—Sarok-tanya Gazdapusztai Gyula 1958-ban a várostól 4 km-re DNY-ra fekvő homokbánya 450 mnyi területén egy 12 gödörből álló makói településrészletet tárt fel (GAZDAPUSZTAI 1966. 241-248.; KALICZ 1968. 78. 22. lh.). 4. Csongrád--Vidresziget Goldman György és Szénászky Júlia ásatásán egy nagyméretű, 37x7 m alapterületű cölöpszerkezetes, Makó-kultúrához sorolt építmény került elő (SZÉNÁSZKY 1987-88. 152., 154.; KALICZ 1984. 95. XXIII. t. 1). A nagy területen való kutatás ellenére kevés a megfigyelhető makói telepjelenség. A telep teljes anyaga publikálatlan. K. Schreiber Rózsa egy aszimmetrikus fülű, fazékszerű edényt közöl az anyagból. A leletegyüttes egészét a Makó- és Nagyrév-kultúra átmeneti idejére keltezi, melyben a Somogyvár-Vinkovci-kultúra hatása is érezhető (SCHREIBER 1991. 12., 14. kép 7). A leleteket a szentesi Koszta József Múzeumban, Ltsz.: 76.1.357. alatt őrzik. 5. A Hódmezővásárhely északnyugati határában fekvő lelőhelyek kutatása az 1930-as években koncentrálódott. Az akkori dűlő-, tanya- és földnevek külön kezelése ma zavart kelthet, az egyébként öszefüggő lelőhelyek leírásánál. A Solt-Palé és Szakáihát határosak egymással. A régi szegedi úttól délre fekvő Szakáihát egy ENYDK irányú, kb. 250-300 méter hosszan elnyúló, szigetszerű kiemelkedés. Északról és keletről a Tére-ér bal partja, délről és nyugatról egy mára már kiszáradt ér, mely a Téré egyik mellékága lehetett, határolja. Az 1930-as években nyugati részén Bakay Lajos, keleti részén Diószegi István földje húzódott. A Szakálháttól keletre feküdt a Térehát, melyre még áthúzódtak a Diószegi földek. Ezt a Téré jobb partján fekvő magaspartot a régi szegedi út választotta el csupán a Solt-Palétól, melyen Nagy Sándor és Égető Bálint földjei feküdtek. Két nagyobb települési gócot a Diószegi-tanyán és a tőle északra fekvő Égető-tanyán feltételezünk. A két pont között előkerülő szórványok (Nagy S. földje) jelzik a település kiterjedtségét. Ehhez a települési csoporthoz kapcsolódik a Körtvélyesi-Holt-ág partján a barci-réti makói település anyaga is. 3!l 5a. Hódmezővásárhely-Solt-Palé-Egető Bálint földje: 1935-ben Banner János egy makói gödröt (13. gödör) tárt fel itt. A területről szórványként belső díszes táltöredékek, egy-egy finom seprődíszes fazék és tál töredéke, valamint nagyobb edények töredékei ismertek (BANNER 1937. 62.; BANNER 1939. 74., 76. 1. kép 2-3, 4. kép 1, 4-9). A bronzkori leletekről először Patay Pál számolt be a zóki kultúra 18 lelőhelyéhez sorolva azokat, kiemelve a talpas edények csoportjába sorolható inkrusztált díszű kerámiát (PATAY 1938; KALICZ 1968. 77-78. 6. lh.). 5b. Hódmezővásárhely-Szakálhát-Diószegi-tanya: A tanya dűlőúttal határos részében tárt 40
