Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A magyarországi jászok régészeti kutatása

alapján jogosan állíthatjuk, hogy a gyógyító-segítő szellemek tisztelete ajász nők között egy totemisztikus eredetű hiedelemvilágnak még a XIII-XV. században is meglévő, funkcionáló maradványa. Ez a hagyomány olyannyira szívósan élt, hogy még a XVIII. századból is rendelkezünk egy rá vonatkozó kései adattal. A hódoltságot követően Négyszállás megmaradt lakosai a jelenlegi Jászdózsa helyén hoztak létre új települést, s itteni templomuk építéséhez felhasználták mindkét korábbi templom köveit. A XVI. század folyamán végig működő temetőjük (Négyszállás II.) területére a XVIII. században kereszteletlen gyerekeket temették el. Az egyik sírban útravalóul Mária Terézia rézdénárja mellett két db átfúrt állatcsontot, óvó-, védő talizmánt temettek. A négyszállási jász temető az egykori hitvilágra utaló két fontos tárgyat őrzött meg. Az alán kultúra jellegzetes emlékeiként ismertük meg a rituális tánc kéz- és lábtartásával ábrázolt férfi alakokat. Ezeknek a bronzból készült amuletteknek a X-XII. századi változatai a férfit keretben (napkorong?) ábrázolják. A négyszállási I. sz. temető 309. és 340. sírjai hasonló tárgyakat tartalmaztak. A teljesen stilizált antropomorf figurákat kör alakú keret fogja körbe, s mozdulatuk az Alániából ismert póz időben legkésőbbi, XIII-XIV. századi variánsa. A négyszállási jász temetőkből előkerülő viselet nem pusztán keleti nomád jellegű, hanem azon túl is archaikus vonásokat mutat. A férfi sírok legfontosabb jellemzője, hogy bennük általában két övcsat található (pl. Négyszállás I. 51., 52., 66., 91., 100., 123., 140., 177., 233., 248., 283., 310., 409., 418. és 442. sír). A sírok gyakori melléklete à fülbevaló. Egyaránt előfordul női és férfi sírokban is. A fülbevalók között több olyan típus található, amelynek párhuzamai az egykori, déloroszországi kun birodalom, illetve a Kaukázus és Irán területén kerülnek elő. Köztük a legjellemzőbbek az ún. szőlőfürt díszű fülbevalók (Négyszállás I. 86., 180., 226., 340., 393., 411. sírok). A temetőkből ezen kívül is több olyan tárgytípus került elő, pl. tetraoktaéder alakú gyöngyök, nagyméretű díszes pasztagyöngyök, a juh astragalos csontjából készült gyerekjátékok, háromkaréjos levél alakú veretek, többféle gyűrű és övcsat-típus, melyeknek közvetlen párhuzamai a tatárok által szétzúzott alán birodalom Kaukázus környéki területein találhatók meg. V. A. Kuznecov szerint a négyszállási temető anyagi kultúrája jellegzetes észak-kaukázusi és kelet-európai jegyeket mutat, és ez is kétségtelenné teszi, hogy a temetőt kaukázusi eredetű jászok (alánok) hozták létre. Irodalom Komáromy József : Adatok Jászberény múltjából. Jászberény, 1939. Pálóczi, passim. Prückler József: Négyszállási gyűrű-lelet. A jászberényi Jász Múzeum évkönyve. Jászberény, 1937. Prückler József: Újabb jászberény-négyszállási leletek. A jászberényi Jász Múzeum évkönyve. Jászberény, 1938-1943. Selmeczi, passim. Selmeczi, 1992. passim. 87