Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Hatházi Gábor: Besenyők és kunok a Mezőföldön

matában láttatják a szállás birtoktörténetét. Perkáta első kun urai a többször idézett 1406. évi oklevélben tűnnek fel, ekkor azonban a kiskorú Gál nevében még apja, Pál fia Péter fia Imre intézkedik, más szállások ügyében. Perkáta 1417 júniusáig Imre fia Gál hantos-széki kapitány szállásainak egyike. Halálával s magvaszakadtával (fiúutódja nem lévén családja kihalt) ekkor Ozorai Pipo temesi főispán - Zsigmond király jóváhagyásával - a székkapitányi hivatalt, a vele járó szállásokkal (így Perkátával) és jogokkal együtt, Thoban/Thoman Jakabra és fiaira (Miklós és Bertalan), nemkülönben idősebb fivérének Péternek s utódainak (Lőrinc) adományozta. (A Thoban/Thoman egyébként a Tuman szóra viszszaveze the tő, jellegzetes kun személynévjelentése: „köd".) Ezt Zsigmond király 1419 augusztusában megerősítette. Ugyanazon év őszén azonban - önmagát az egyedüli jogos örökösnek tartva - ellenkeresettel lépett fel a halott Gál özvegy édesanyja, valamint Gál neveltfia, Bajdameri Jakab fia Péter kun. Miután azonban a kitűzött tárgyaláson nem jelentek meg, a Thomanok viszont bemutatták az őket igazoló dokumentumokat, a pert - Gál édesanyja részleges kárpótlásával (Újszállás haszonélvezete haláláig) - a Thomanok nyerték meg. A birtokpert 1455 áprilisában a sárosdi Gyolcsa Bertalan és Ágoston (Gállal tisztázatlan oldalági rokonságban álló kapitányi família, nevük ajolci „utas" szóból ered) élesztette fel újra, V. László (1453-57) királyhoz fordulva: elsősorban a már 1439-ben „megcélzott" Sárosd és Gyolcsapálszállása megszerzéséért. Egy hónappal később Thoman Miklós fia János, Péter fia Lőrinc és Bolthor/Bolthos Márton fia Zsigmond ugyancsak László királytól - ugyanezen szállásokra, s még továbbiakra, köztük Perkátára is új adomány címén de lényegében megerősítő oklevelet szereztek, régóta ott kapitánykodó őseikre hivatkozva. A holtpontra jutott ügyet Mátyás király alatt is igyekeztek dűlőre vinni: 1465-ben egyik részről Thoman Miklós fia János, másik részről János fia Bertalan és Benedek fia Ágoston kívánta Pálóczi László országbíró és Thúróczy Benedek a királynéi kunok bírája előtt a pert rendezni, melyben Perkáta is szerepelt. A megoldást végül II. Lajos 1517 júliusi döntése hozta meg. Az eddig ismertetett okleveleket - mint bizonyítékokat - mindkét fél bemutatta. A felek végül kiegyeztek: Sárosd és Hantos egyes kapitányi haszonvétele Gyolcsa Bertalannak és Ágostonnak jutott, a többi szállás köztük Perkáta - Thoman Imrének és leányának Zsófiának, valamint fivérének Mihálynak és feleségének Katalin úrnőnek, nem különben fiaiknak (Gergely, György, Lőrinc) jutott. 1537-ben az imént említett Gergely kun már nem székkapitány, viszont jakabszállási nemes. Szapolyai János minden bizonnyal e nemesi adománnyal próbálta kártalanítani a Thomanokat, hiszen ugyanezen évben került sor a Hantos-szék felszámolására, s hét kun szállás - köztük Perkáta - közönséges királyi jobbágyfaluként való eladományozására, melynek ura ettől kezdve Sulyok György pécsi püspök s fivérei (István, Balázs) voltak. Mindezek az írott források azonban már nem a Kőhalmi-dűlőben feltárt szállásra vonatkoznak, annak lakottsága ugyanis - számunkra ismeretlen okból - a XIV. század végén megszűnt. XV-XVL századi továbbélésük nyomaira a terepbejárások során sikerült rábukkannunk: érdekes módon két lelőhelyen is. Kisebbik, kb. 20 ha-t kitevő szállásuk a kisperkátai határrészen terült el. Nagyobbik szállásuk kb. 30-35 hara becsülhető nyomait a nagyperkátai határban, a XIV. századi falutól északra, alig néhány száz méterre rögzíthettük. 55