Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A magyarországi jászok régészeti kutatása

dig fallal vette körül. A Négyszállás keleti végpontján lévő temetőben (Négyszállás II.) 568 sírt tártunk fel. Jelenlegi tudásunk szerint kellő alappal feltételezhetjük, hogy a település nyugati végpontján fekvő temetőbe temetkezőket a ferencesek térítették meg, s ferences elvek alapján építették ide a XV. században a templomot is. Korabeli írásos adatokkal rendelkezünk a térítő ferencesek és az egyházmegyei papok viszályára, ugyanis utóbbiak többek között a ferencesek által megtérítetteknek nem engedték meg, hogy a rend templomai köré temetkezzenek. Minden bizonnyal egy ilyen folyamat játszódhatott le Négyszálláson is, ahol a XVI. század folyamán már csak a falu keleti végpontján fekvő egyházmegyei templomot övező temetőt használta a lakosság. A négyszállási jászok új hazájukba érkezésükkor már nem voltak pogányok. A feltárt temetőkben tömeges jelenségként megfigyelt rituális kéztartás a bizánci kereszténységre jellemző. Ezt támasztja alá pl. a két sírból is előkerült bizánci kereszt (Négyszállás I. 161. és 236. sír), a gyűrűkön ábrázolt keresztek (Négyszállás I. 73., 76., 180., 198., 254., 281., 338., 370., 373., és 429. sírok) vagy a kis korong alakú ruhadíszeken ábrázolt keresztek (Négyszállás I. 176. és 222. sír) és a nyakba függeszthető, vasból készült keresztek (Négyszállás I. 87. és 454., Négyszállás II. 305.sír). Jellemző, hogy a négyszállási jászok a temetésnél a római térítés befejeződése után, a XVI. század folyamán végig megtartották a keleti kereszténységre jellemző rituális kéztartást. A keleti kereszténységnek a pogány képzetekkel szembeni toleranciája, vagy a jászok eredetileg is gyenge lábakon álló keleti keresztény hite megőrzött néhány történetileg jóval korábbi szokást, illetve annak hitvilágbeli gyökereit. A két négyszállási temető nem egy sírjának feltárásakor a sírfenéken faszén maradványokat lehetett megfigyelni. Előfordult, hogy a megszenesedett maradványok összefüggő sávban jelentkeztek a sírgödör alján. Mint korábban, az alánok viszonylatában említettük, a sírgödörben, vagy annak szélén azért raktak tüzet, hogy abból ilymódon űzzék el a gonosz szellemeket. A magyarországi jászok kaukázusi őshazájában a Kárpát-medencébe költözést megelőző időszakban általánosan ismert volt és funkcionált ez a szokás. A négyszállási temetők több sírja azt bizonyította számunkra, hogy a beköltöző jászok között mégjelentős szerepe volt a halál utáni, túlvilági életben való hitnek. Erre azok a tárgyak utalnak, amelyek nem a viselet tartozékaként, hanem harci-, illetA Prückler által Négyszállásról összegyűjtött leletek (Selmeczi, 1992. 16.) 85