Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A magyarországi jászok régészeti kutatása

A templomkörüli temetőben szokatlan jelenségek, pl. a 3. sírban a csontváz jobboldalánál 13 cm hosszú nyelű, 53 cm hosszú pengéjű egyélű egyenes kard volt, medencéjén „kettős", összetett elliptikus alakú „ezüstcsat" feküdt, a 4. és 5. sírban, egy közösen eltemetett felnőtt és gyermek sírjában a gyerekcsontváz „jobb hónaljába négy szegeccsel ellátott 20 cm hosszú egypengéjű kés volt szorítva" és a településen talált „félig földbevájt kunyhó" nem keltették fel Komáromy figyelmét. Véleményét a következőképpen foglalta össze: „Valószínű tehát, hogy a most lefolyt próbaásatás Négyszállás közösségnek azt a részét fedte fel, mely a legelső magyar települést rejti környékén, azt a részt, mely a honfoglalás utáni időktől körülbelül a XV. század elejéig élte életét. " Négyszálláson a Prückler és Komáromy által felfedezett lelőhelyen 1980-84 között folytak ásatások. Itt egy árokkal szegélyezett, a XIII. század közepétől a XV. század harmadik harmadáig használt templomkörüli temető (Négyszállás I.) 454 sírját tártuk fel. A templom kb. 13 m hosszú, 7,5 m széles, egyhajós, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, gótikus épület volt, amely egy korábban megnyitott és használatban lévő temető területén épült fel, az alaprajzból levonható következtetések és más közvetett kronológiai támpontok alapján a XV. sz. középső harmadában. Megépítése cáfolhatatlan bizonysága a négyszállási jászok közötti római rítusú térítés befejeződésének. Már 1980-ban megállapítást nyert, hogy az a templomkörüli temető, amelynek régészeti ásatása megkezdődött, a település nyugati végpontján feküdt. A település ettől keletre kb. 1-1,5 km hosszan húzódott, mintegy kettévágta azt a Tárnába folyó Csákó-ér. Négyszállás keleti végpontján egy alacsony halom földje szintén templomkörüli temetőt rejtett magában. A későbbi terepbejárások igazolták, hogy ettől a halomtól keletre a Tárnáig egy nem nagy kiterjedésű avar, majd Árpád-kori település feküdt. Ebben a templomkörüli temetőben végzett ásatások azt bizonyították, hogy a jászok Négyszálláson is egy, a tatárjáráskor elpusztult Árpád-kori település telkén telepedtek meg. A római kereszténységre a betelepedést követően rövidesen áttérő csoportjuk temetkezés és minden bizonnyal hitéleti célokra is birtokba vette a még a XI. században megépült, félköríves apszisú, Árpád-kori egyházmegyei templomot (illetve a templomkörüli temető területét), s nem sokkal később, a megromlott templom helyébe a XIII. század végén, a XIV. század első felében négyszögletes szentélyű templomot emelt, s ebbe, illetve e köré temetkezett, a temető területét peA négyszállási templomnak az alapárok megmaradt részleteiből rekonstruált alaprajza (Selmeczi, 143.) 84