Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében

naikkal együtt a király kivett Keverge fiainak uralma alól, arra utal, hogy a megnevezett jászok már régebben a Kárpát-medencében tartózkodtak. Jelentős igazságmag lehet Szabó László azon felvetésében, hogy ezeket a jászokat a kunok katonai segédnépként, azaz általuk megszervezett népkötelékként kezelték, következésképpen, addig, amíg a jászok a kunoktól nem függetlenedtek, nem is szerepelhettek önállóan a forrásokban. Köztudott, hogy törvényeink, kivéve a két 1279. évi privilégiumot, a jászokat mindig a kunokkal együtt említik, s mindig azonos elbírálásban részesítik őket. Soha nem volt semmiféle oka annak, hogy a két népet jogilag megkülönböztessék egymástól. Ez közvetve szintén arra utal, hogy együtt és egyidőben költözhettek be a Kárpát-medencébe. Többek között a fentebb említett megoldatlan történeti probléma miatt folytatott a szerző ásatásokat a Jászságban. Négyszálláson megásta az ún. I. és II. számú temetőt és feltárást végzett a középkori Jászágó temetőjében is. E temetőkben sikerült olyan sírokat feltárni, amelyek a korai, közvetlenül a tatárjárást követő betelepülésre utalnak a négyszállási I. sz. temető már ismert sírjai mellett pl. a négyszállási II. sz. temető egyik keleti eredetű tárgyakkal eltemetett sírjából V. István dénárja, míg a jászágói középkori temető egyik korai sírjából pedig a felsőszentkirályi kun sírlelettel azonos kronológiai horizontba tartozó, azzal párhuzamba állítható brakteáta került elő. Vagyis az eddigi jászsági ásatások tanúsága szerint inkább a kunokkal együtt történő egyszeri betelepítés ténye állhat közelebb a történeti igazsághoz. Tehát a régészeti leletek is egy XIII. század derekára keltezhető beköltözést valószínűsítenek. A korai jász régészeti leletek párhuzamai nem a kun sztyeppről, hanem a Kaukázus környékéről, illetve a Fekete-tenger északi előteréből induló migrációt feltételeznek. Ezt valószínűsítik a bizánci kereszténység meglétére utaló, a sírokban talált tárgyak is. Vagyis a királyi Magyarország területére beköltöző jászok nagy bizonyossággal a Kaukázus előterének, a Fekete-tenger mellékének ász lakosságából kerültek ki, noha feltehetően nem az oszét etnogenezisben résztvevő törzsek, hanem az oszét szállásterülettől északra, illetve nyugatra élő ász népcsoportok közül. A kunokkal együtt beköltöző jászok újabb migrációs hullámmal történő felülrétegződése a XIII. század végén - XIV. század elején nem kizárt, de nem is valószínű, ti. annak ezidáig sem írásos, sem régészeti nyomára nem sikerült rábukkanni. Irodalom Abramova, M. P.: Nekotorye osobennosti vzaimootnosenij iranoâzycnyh kocevnikov i osedlyh piemen Predkavkaz'â. Russkaâ Arheologiâ. 1992. Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában 1131-1153. Közzétette 0. G. Bolsakov és A. L. Mongajt. Budapest, 1985. A mongolok titkos története. Mongolból fordította Ligeti Lajos. A verseket fordította Képes Géza. Budapest, 1962. 78