Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)
Selmeczi László: A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében
hatására szűnt meg egycsapásra létezni a Volgánál, az Urál mellékén és NyugatKazahsztánban a szarmata, az ukrajnai sztyeppén, Moldvában és a Duna menti síkságon pedig a csernyahovi kultúra, s foglalta el helyüket - a leletanyag tanúbizonysága alapján - egy egészen más jellegű régészeti kultúra. A hun uralom véget vetett az iráni nyelvű törzsek dominanciájának és az eurázsiai sztyepp perifériájára szorította ezeket a törzseket. Az Uraitól a Kárpátokig húzódó dél-európai sztyeppén az irániak helyét török nyelvű törzsek és törzsszövetségek: az avar, a szavír, az onogur, a nyugati türk, majd a kazár vették át. 8. A nyugati türk törzsszövetségen belül vezető erővé vált és a törzsszövetségnek új nevet adódó kazárok a különböző alán (ász) maradványokat is érdekkörükbe és politikai fennhatóságuk alá vonták. A kazár birodalom területén belül a Don mentén, az Azovi-tenger környékén és az Észak-Kaukázus előterében húzódó sztyeppén alakult ki az i. sz. VIII. századra az ún. szaltovó-majaki régészeti kultúra, amelynek két variánsát lehetett elkülöníteni: az erdős sztyeppén az alánt, a sztyeppén pedig a bolgárt. Közismert történeti tény, hogy a VIII. század folyamán a kazár birodalom a terjeszkedő arabokkal súlyos háborúkat vívott. A kutatók azt feltételezik, hogy az arab pogromok elől menekülve nagy tömegű alán költözött át a Donyec felső folyása, az Oszkol és a Don felső folyásának környékére. A honfoglalás előtt a magyarokhoz csatlakozott alánok neve a magyarban az Eszlár (Oszlár) és Varsány helynevekben maradt fenn. Az eszlár, oszlár név is az alánok asz nevének a török többes as-lar alakjára vezethető vissza. Minden bizonnyal amiatt, mert a X-XI. században így nevezték el a török nyelvű környezetbe vagy szomszédságba került alánokat. Györffy György figyelemre méltó elemzéssel bizonyította, hogy a török környezetben élő as-larokkal szemben a varsány név a magyar nyelvi környezetben élő iráni nyelvű népek megnevezésére szolgált, eredetileg asian-nak (aszián), illetve osián (oszián)-nak hangzott, s ebből vezethető le egy csuvasos török nyelv közvetítésével a magyar vossián, Vassán, majd Varsány. Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyar kötelékekkel együtt a Kárpát-medencébe beköltöző alán töredékek minden bizonnyal a Kaukázus előteréből a VIII. században északabbra húzódó alánok (ászok) közül kerültek ki, s ennek nem mond ellent a magyar nyelvbe bekerült egyik elnevezésük sem. Történelmi bizonyítékokkal rendelkezünk ugyanis arra vonatkozóan, hogy egyes alán (ász) csoportok a XI-XIII. században is erdős sztyeppi szállásterületeiken maradtak, és betagozódtak a kun birodalomba. 9. A jászok a magyar középkori írásos forrásokban 1318-tól szerepelnek. Ekkor tűnik fel ajazonicus népnév először. 1323-ból pedig a jászok nemzetségéről van adatunk: Jazones et tota generatio ipsorum. Ebből a két adatból az etnikai meghatározottság szempontjából arra lehetett következtetni, hogy a XIV. század elején a jászoknak a magyarok által feljegyzett nevében az iráni nyelvű törzsek egy meghatározott csoportjának a korábbiakban megismert asz neve őrződött meg. A magyarországi jászok etnikus meghatározottsága szempontjából döntő kérdés, hogy a betelepülők mikor és honnan érkezhettek a Kárpát-medencébe. Györffy úgy vé75
