Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: Régészeti kutatások a Nagykunságon

rásokban az Olas nemzetség arisztokráciájából származó kun család tulajdonában lévő, egy legalább 10 faluból álló birtok keretében, amely minden valószínűség szerint Kolbáz-szék szervezeti eredményének tekinthető. A kunok, így a Nagykunság településtörténetére vonatkozóan alapvető fontosságúnak tartjuk a következő megállapítását: „A településföldrajz meghatározása szerint a településnek két összetevője van: a munkahely és a lakóhely, s ha az egyik összetevő helyhez kötött, már állandónak tekinthető. A Kárpát-medencében megforduló állattenyésztő népek településmódját ennek alapján differenciáltabban lehet megítélni: ha a legelőterületek a települési egységek között fel vannak osztva, határaikat nyilvántartják, a település állandónak tekinthető, még akkor is, ha a lakóhely az adott határokon belül mozog. A kunok szállásterülete 1279-ben az egyes nemzetségek között már fel volt osztva, a nemzetségeken belüli települési viszonyokról azért nem értesülünk, mert a kunok belső ügyei hosszú ideig nem tárulnak a magyar szervek elé. Az oklevelek, térképek és helynevek segítségével rekonstruálható XTV-XV. századi kun településhálózat sűrűsége az Árpád-kori magyar viszonyokhoz hasonlítható: a tüzetesebben megvizsgált Nagykunságon átlagosan 25-30 km

2-t birtokolt egy-egy szállás. Ilyen településsűrűség mellett a hagyományos értelemben vett nomadizálás elképzelhetetlen. Az egymással érintkező kun szállások minden bizonnyal ügyeltek legelőterületük határaira, valószínűleg korán ki is jelölték azokat. A kunok erősen rétegződött társadalma és katonai szervezettsége megengedi annak feltételezését, hogy elsősorban az előkelők életmódjára lehetett jellemző az aulszerű település (vagyis a mozgó lakóhely), így tudták fenntartani nagy állatállományukat, megadóztatni népüket és ellenőrizni birtokaikat - akárcsak a honfoglaló magyarok vezető rétege. A köznép és a szolgák jelentős része ezzel szemben valószínűleg állandó szállásokon élt, állattenyésztéssel, földműveléssel és kézműiparral egyaránt foglalkozott. " 4. A Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának szervezésében a Nagykunságban 1967-től három év megszakítással 1979-ig folytak régészeti feltárások Kolbázszálláson, Asszonyszálláson és Orgondaszentmiklóson. 1967-ben leletmentő ásatás hozta felszínre Kolbázszállás templomát. Az egykori Kolbáz-szék központjának kultuszhelye támpillérekkel megerősített, a nyolcszög öt oldalával záródó apszisú épület volt. H: 17,20, Sz: 8,85 m. Az előkerült pénzérmék alapján építése 1440 körűire tehető. 1968-1970 között Asszonyszálláson végeztünk kutatást, amelynek során a falu temploma és a hozzátartozó temető 303 sírja került feltárásra. A templom egyhajós, a nyolcszög öt oldalával záródó apszisú, kívül támpillérekkel megerősített téglaépület volt. Az ásatási megfigyelések szerint a templomot egy már meglévő, még pogánynak nevezhető temető területén építették fel. (A temetőben megfigyelhető jelenségeket az azonosságok miatt az orgondaszentmiklósi temetővel együtt tárgyaljuk.) 1971-73, majd 1978-79 között Orgondaszentmiklós templomkörüli temetőjében, ahonnan 505 sír került elő, és a településen folyt ásatás, amely fontos adatokat szolgáltatott a kun köznép temetkezési szokásaihoz, hitelessé tette a Kiskunságból közölt leleteket, viselettörténeti következtetések levonására adott lehetőséget, árnyaltabbá tette a kunok megtérésének folyamatát és először nyújtott bepillantást egy kun település beitelkeinek megkutatásával a középkori települések belső szerkezetébe. 63