Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)
Selmeczi László: Régészeti kutatások a Nagykunságon
2. A Nagykunságban az első szisztematikus régészeti feltárást a magyar középkori régészet módszert teremtő, mindmáig legkiemelkedőbb egyénisége, Méri István végezte, és 1948-49-ben folytatott ásatásainak eredményeit az Archaeológiai Értesítő 1954. évi kötetében tette közzé. Nem véletlenül választotta a Nagykunságot. „A Tiszántúlnak ez a része ugyanis a régészeti kutatás szempontjából igen elhanyagolt terület volt, a magyar középkorból pedig úgyszólván semmi hiteles tárgyi anyagunk nem volt innen. " A lelőhely kiválasztása előtt Méri régészeti terepbejárást végzett az egész Nagykunságban. Igazán csak sajnálhatjuk, hogy terepbejárása csupán az elpusztult és újjá nem települt nagykunsági településekre terjedt ki, s abból kimaradtak a ma létező települések, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve, Kunhegyes is. Azonban a felszíni nyomok alapján megvizsgálta a mai kunhegyesi határ részét képező Kolbázszállása egykori telkét, s megtalálta a késő középkori falu helyét. Hogy mégsem az egykori nagykun „főváros" Kolbázszállása feltárásához kezdett hozzá, hanem az elpusztult Móric faluban ásott, a következőkkel indokolta: „A terepbejárások eredményei alapján azért határoztuk el Móric falu ásatását, mert ez nemcsak az írott adatok, hanem a felszíni nyomok alapján is rövid életűnek látszott. ... A Móricon megtelepedő kunok a legtovább nomadizáló életet élők közül kerülhettek ki. Ezt látszik bizonyítani, hogy Móric neve az írott forrásokban a legkésőbb megjelenő nagykunsági falvak között tűnik fel: eddigi tudásunk szerint 1549-ben. Bár falfestményen (Kat. 201.) , , . , .,, , . ,, az asatas eredményei azt mutatják, hogy ket évszázaddal korábban is volt már élet ezen a területen, a XIV. századra azonban csak két szórványosan talált Nagy Lajos pénz és egy-két bizonytalan értékű jelenség (pl. késői edényfenék-bélyeg) utal. A házak és tárgyi emlékanyag között - legalábbis eddig — egyet sem találtunk, amely határozottan XV. század előtti állandó települést jelezne. így feltehetjük, hogy ez a keresztény nevű falu a XIV. század második felében - esetleg még pogány nevet viselő- ideiglenes téli szállás volt. " Az ásatás és a terepbejárás alapján Méri fontos következtetéseket vont le a kunsági, tágabban az alföldi késő középkori települések formájára vonatkozóan. Megállapította, hogy mind Móricon, mind a terepbejárásokon tett megfigyelései szerint a késő középkori falvakban a lakóházak egymástól viszonylag távol - 45-70 méter épültek, s a települések egy utcával elválasztott 2 házsorból állottak. Móric falu templomát a település közepén egy kisebb mesterséges halomra téglából építették. Az egyszerű és igen kisméretű falusi templom szentélye a nyolcszög 60
